tiszta égbolt
szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Várakozás a hivatalban
Csak egy igazolás kell, semmi több. Bagatell, rutinmunka – gondolta az egyszeri balek. Vidáman, szinte fütyörészve pattant kerékpárra, mert úgy hamarabb odaér a hivatalhoz. Az sem tudta kedvét szegni, hogy akadt volna más dolga is épp elég. De nincs más hátra, ha az élet úgy hozza, hogy igazolást kell kérni, akkor igazolást kell kérni és kész. Biztosan egy-kettőre meglesz – bizakodott kissé balgán. Gyorsan megtette az utat; az ajtóban érte az első meglepetés: tizenöt perccel az iroda nyitása előtt már legalább fél tucatnyian várakoztak és mind ügyet szerettek volna intézni. Ez volt az a pillanat, amikor a mi balekünk lelkesedése kissé alábbhagyott. Világos volt, hogy várnia kell, amíg sorra kerül. Az első tíz percet mondjuk viszonylag jól bírta, de ahogy telt az idő, egyre jobban kezdte elveszíteni a türelemét, sőt realitás- és időérzékét is. Úgy érezte, már órák teltek el, amióta várakozik. Elmerült a gondolataiban. Már egy hete ült a váróteremben, amikor érzékelte, hogy végre kezdett elfogyni a sor. De mintha minden egyes ember egyre több időt töltött volna a hivatalban. Talán némelyikük ott is aludt. Egy hónapja állt már a sorban. Furcsa változásokat észlelt magán. Döbbenten tapasztalta, hogy elkezd gyökeret ereszteni. Ha ez így megy tovább, növénnyé változik. Aztán lassan beletörődött a sorsába, csak amiatt aggódott kissé, hogy hogyan fog fotoszintetizálni, mert azt nem tanították egyik iskolában sem. Nagyjából egy éve állhatott ott földbe gyökerezett lábbal, félig ember, félig növény állapotban, térdig érő szakállal, amikor mindenki elfogyott a sorban előtte. Ekkor egy új jövevény érkezett frissen, üdén és egészségesen, de ő mégsem állt sorba, mert a helyi hivatalnok felismerte és azonnal fogadta. Utána végre a mi balekünk is bejutott az irodába. Kissé megrázta a fejét és meglepődve tapasztalta, hogy mégsem eresztett gyökeret, a szakálla sem a térdét verdesi. Megkapta az igazolást, amiért odament, és még csak egy évig sem kellett sorban állnia érte. A valóságban két és fél óra telt el mindössze.
Kiss Gergely-Előd
.jpg)
