Vannak sikeres nők?
Szerintem vannak. Értelmezésemben sikeres az a nő, aki jól érzi magát a bőrében és a számára fontos szerepekben. Ha első helyre a családot helyezi, s úgy érzi, hogy ő ebben kiteljesedik, értéket teremt, akkor szerintem ő sikeres. Akárcsak egy vállalatot, intézményt vezető hölgy. Pedig többnyire főleg ez utóbbi „megjelenési formára” szoktunk gondolni, ha azt halljuk, hogy ki a sikeres nő. Pedig ha jobban belegondolunk, ebben a megközelítésben (is) az évezredes, férfiak által meghatározott szemléletmód köszön vissza: a siker „nagy” cselekvésekhez, hírnévhez, vezetéshez, a külvilág által is jól látható, elismert tevékenységhez, megvalósításhoz, a versenyhez és győzelemhez köthető. E mérce szerint az a bizonyos „csak” otthon ülő nő, aki a családot választotta az önmegvalósítás helyének és céljának, soha nem számít sikeres nőnek. Apropó, választás. Szerintem ez az egyik kulcsszó a különböző szerepek, a sikeresség megélésében, az önmegvalósítás folyamatában. És ebben, mi, mai nők, valamivel előbb járunk, mint anyáink, nagyanyáink. Mert míg pár évtizeddel ezelőtt, főleg egy zártabb közösségben, már szinte születéskor adott volt, hogy mi lesz az egyén szerepe, dolga a társadalomban, mi már választhatunk. Dönthetünk a hagyományosnak tartott női szerepek mellett, de kipróbálhatunk valami olyasmit is, amire családunkban például sosem volt példa. Dönthetünk amellett, hogy hallgatunk a saját vágyainkra, arra építjük fel életünket, karrierünket, választhatjuk az egyenrangú férfi–nő kapcsolatot, mert eldönthetjük, hogy nekünk az alárendelt viszony nem jó. Bár a felszínen a felsoroltakat egyre jobban tolerálja a társadalom, a mélyben viszont még dúsan virágzik a kettős mérce, s tán még az elutasítás is. Bármennyire is felvilágosultak vagyunk, nagyon nehezen lépünk túl az évszázadok alatt belénk égett sztereotípiákon, amelyek a férfiról és a nőröl szólnak. És ez alól egyik nem sem kivétel! Kisfiúkat nevelő édesanyák, elgondolkodtatok valaha azon, hogy ti mennyit tehettek a jövendő nőkért? Kezetekben van a lehetőség, hogy olyan férfiakat neveljetek, akik számára már ösztönös szinten sem kétséges, hogy elsősorban emberek vagyunk. Lányos anyák, nektek is szerepetek van abban, hogy olyan nőket neveljetek, akik számára már nem is lesz kérdés, hogy az a nő sikeres, aki annak érzi magát, akinek joga van, hogy az legyen, ami, és értékét nem a „férfi-kategóriák” határozzák meg, hanem az, ami benne, életében és munkájában univerzálisan, emberi módon szép, jó és hasznos.
Asztalos Ágnes