Annak idején a kormányprogram ismertetése során a szociáldemokrata párt egykori elnöke, Liviu Dragnea külön kiemelte egy új nyugdíjtörvény kidolgozásának, illetve hatályba léptetésének rendkívüli jelentőségét. Ezt utólag többször is hangsúlyozták a párt csúcsvezetői, mindenekelőtt maga az egykori pártelnök, de nem kevésbé a volt munkaügyi miniszter, Olguþa Vasilescu (akiknek egyébként nevével fémjelzett a két évvel ezelőtt megjelent 2017/153-as, a közszférai egységes bérezési kerettörvény is), aki az elmúlt esztendő során egyik hírtelevíziótól a másikhoz vándorolva lendületesen próbálta érzékeltetni a majdani törvény jótéteményeit, annak megalapozottságát, hangsúlyozva, hogy annak révén a hazai nyugdíjrendszerben meghonosul majd a méltányosság elve. A törvény, ha késve is, de nemrégiben elfogadásra került és július 9-én megjelent a Hivatalos Közlönyben… A dolgok nem épp úgy alakultak, ahogy elképzelték a kormánypárt egykori csúcsvezetői, lévén, hogy a jogszabálytervezet kidolgozásával és véglegesítésével jócskán megkéstek, s a saját maguk elé kitűzött határidőket képtelenek voltak betartani. Talán nem is véletlen a „csúszás”, s ezt mondhatnánk annak okán is, hogy annak idején Európa számos országában öt évnél is többet igényelt egy hasonló rendeltetésű, illetve jellegű jogszabály kidolgozása és annak parlament általi megszavazása. A jelenlegi kormány és kormánykoalíció okosabbnak és operatívabbnak akart bizonyulni, de ez nem sikerült. Amúgy a parlamentben megkésve megszavazott törvény elbukott az Alkotmánybíróságnál is, ahová egyébként Johannis államelnök küldte meg alkotmányossági aggályok megfogalmazása okán. A taláros testület a törvényt összességében nem utasította el, de annak két előírását alkotmányellenesnek találta. A történtek okán az új nyugdíjtörvény a Hivatalos Közlönyben a múlt esztendő végén nem jelenhetett meg. Az újratárgyalásra idén került sor, ami ugyancsak nem bizonyult gördülékenynek és problémamentesnek. Júniusban került megszavazásra, majd miután az államelnök kihirdette, az július 9-én megjelent a Hivatalos Közlöny 563-as számában. A köznyugdíj­rendszerre vonatkozó 2019/120-as törvényről van szó. Szeptembertől több... Az egykori munkaügyi miniszter, Olguța Vasilescu kormánypárti szenátor annak idején azt mondta, hogy egy időtálló, a társadalmi igazságosság és méltányosság elveit maximálisan érvényre juttató új törvényt tár az ország lakossága elé, s amely úgymond az elkövetkező évek során szavatolni fogja a jelenlegi és a majdani nyugdíjasok tisztességes megélhetésének a feltételét. Ebben az összefüggésben pedig nyomatékolta a nyugdíjpont értékének megemelését, amelyre évente fog sor kerülni, de nem ugyanazon „képlet” révén. Ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy attól függetlenül, hogy a törvény teljes egészében csak 2021 szeptemberétől válik hatályossá, az alól kivétel a nyugdíjpont értékére vonatkozó 86-os szakasz (2)-es bekezdése. Annak értelmében 2019. szeptember 1-jétől a nyugdíjpont értéke 1265 lej lesz a jelenlegi 1100 lejjel szemben. 2020. szeptember 1-jétől ez az érték 1775 lej lesz, majd 2021. szeptember 1-jétől 1875 lej. Azt követően viszont, pontosabban 2022-től kezdődően másképpen kerül sor a megemelésre, s azt az éves inflációs ráta, valamint az országos átlagos megvalósított bruttó bér növekedési arányának függvényében állapítják meg. (Nem térnénk ki a majdani számítási mód ismertetésére, azt megtesszük majd a későbbiek során.) Amúgy a szeptemberben esedékes nyugdíjpontérték-emelésre a most megjelent törvénytől függetlenül sor került volna, úgy ahogy arról rendelkezik a múlt esztendő végén megjelent 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet. Ezek szerint szeptember 1-jétől 15%-kal emelkedik a nyugdíjpont értéke, majd 2020. szeptember 1-jétől újabb 40%-kal és 2021. szeptember 1-jétől újabb 5,6%-kal. Másképpen fogalmazva, a 2019–2021-es időszakban 70%-os emelésre kerül sor, amely elemzők szerint igen nagy anyagi erőfeszítést tételez fel. A kormánypárt illetékesei szerint az emelésre lesz pénz, azaz a társadalombiztosítási költségvetés képes lesz azt finanszírozni. Az Európai Bizottságnál és a Nemzetközi Valutaalapnál (de nem csak) másképp látják, úgy vélekedve, hogy az új nyugdíjtörvény a közpénzügyi stabilitást veszélybe sodorhatja. Nézzük meg a statisztikai adatokat: 2018-ban a társadalombiztosítási költségvetésből fizetett köznyugdíjak volumene 63,7 milliárd lejt tett ki (ahhoz 4,7 milliárd lejjel járult hozzá szubvencionálás révén az állami költségvetés), amihez még hozzáadódott az a 9 milliárd lej, amit a „különleges nyugdíjakra” folyósítottak az állami költségvetésből. Következésképpen a nyugdíjakra fordított pénzalapok 72,7 milliárd lejt tettek ki, azaz a költségvetési összbevételeknek a 20,6%-át. A számítások szerint az idén 8,4 milliárd lejjel fog gyarapodni a szóban forgó kiadás, 2020-ban 25 milliárd lejjel, 2021-ben 51 milliárd lejjel és 2022-ben 81 milliárd lejjel. Visszatérve a „különleges nyugdíjakra”: azok kérdéskörét nemigen érinti, taglalja a most megjelent törvény, lévén, hogy azok megállapítására és folyósítására sajátos jogszabályok alapján kerül sor. Azok száma egyébként eggyel kibővült, lévén, hogy a közigazgatási törvénykönyvre vonatkozó július 5-én megjelent 2019/57-es sürgősségi kormányrendelet értelmében a helyhatósági tisztségviselők is jogosultak lesznek arra. A jelek szerint ugyanakkor azok tekintetében is készülőfélben van/lenne valami: Eugen Teodorovici közpénzügyi miniszter az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak július 10-én adott interjújában arra is utalt, hogy beterjeszti a kormánynak ama intézkedéscsomagot, amely szabályozni fogja a különleges nyugdíjak helyzetét is, oly módon, hogy a közpénz elköltésére hatékonyabb módon kerülhessen sor. A szóban forgó csomag tartalmazta intézkedéseket, összhangba hozzák a költségvetés-kiigazítással, és a miniszter szerint bekövetkezhet a különleges nyugdíjak „lefaragása” is. Újraszámítás Már utaltunk arra, hogy a törvény összességében 2021. szeptember 1-jétől válik hatályossá. Attól az időponttól kezdődően a törvény 157-es szakasza értelmében a megelőző jogszabályok alapján megállapított nyugdíjakat újraszámítják (kivételt képezve az egykori mezőgazdasági társadalombiztosítási rendszerben megállapított nyugdíjak, amelyek esetében a törvénynek egy másik előírása alkalmazandó). Ez egy hosszas és bonyolult folyamatnak ígérkezik, s a gyakorlatba ültetés egyik feltétele a megfelelő informatikai/számítástechnikai háttér biztosítása, továbbá az Országos Nyugdíjpénztár átszervezése egyidejűleg annak személyzeti állománya bővítésével. Amennyiben az újraszámítás nyomán a nyugdíj kvantuma esetleg „zsugorodna”, akkor szerzett jogról lévén szó, megmarad az előzetesen megállapított (azaz az, amelyik kedvezőbb az adott nyugdíjasra nézve). Amúgy az új nyugdíjtörvény igen terjedelmes, s a hatályba lépési időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan jó néhány intézkedést tartalmaz, szám szerint 23 szakaszt, a záró­rendelkezések pedig 14 szakaszt, továbbá a törvény szerves részét képezi annak 9 melléklete. (Amint már említettük, a későbbiek során a törvénynek a merőben újdonságokat jelentő előírásaira még visszatérünk.) Hecser Zoltán