borús égbolt
Van, akinek írni!
Nem tudom, ki mit gondol, de az újságírói munka nem éppen hálás műfaj. Sok szakma van, melyben elmarad vagy nagyon ritka a pozitív visszajelzés, ami feltölthetné az embert, erőt adva, hogy tovább hajtsa a mókuskereket. Úgy vélem, a miénk is ilyen. Persze sok jó dolog is köthető az újságíráshoz, mert ugyebár egyáltalán nem nevezhető unalmas munkának, mindennap újdonságokkal találkozunk, nem kell egész nap irodában ücsörögni, a szenzációkról első kézből értesülünk, és sorolhatnám még a pozitívumokat. Természetesen nehézségekkel is szembenézünk nap mint nap, kellemetlen kérdéseket teszünk fel, gyakran elutasítással találkozunk, s nem mindenhol látnak szívesen. És nálunk a munkanapok száma hetente hét. Tapasztalatom szerint visszajelzés leginkább akkor érkezik felénk, amikor valakinek valami nem tetszik azzal kapcsolatban, amit leírtunk. A pozitív visszajelzés jóval ritkább, éppen ezért igen értékes. Én olyasvalakitől kaptam visszajelzést, akitől valamikor nagyon sokat tanultam, neki köszönhetően szerettem a magyar nyelv és irodalom órákat az iskolában, és ma is visszhangoznak a fejemben azok a mondatai, melyek által az alapvető nyelvtani szabályokat igyekezett elültetni a diákkobakokban. Azt mondta, úgy érzi, mintha neki írnám, amit írok. Ez nem egyszerű visszaigazolás, hanem elismerés is számomra. S felveti annak a lehetőségét is, hogy mások is éreznek hasonlóan. Fontos tehát a mi munkánk, tudjuk is, csak néha jól jön a visszaigazolás.
Lázár Hajnal
