borús égbolt
Valami bűzlik? Jaj, de jó!
Jó vagy sem, ha valami bűzlik? Gondolkodás nélkül könnyen rávágjuk, hogy bizony nem jó, hiszen ki szereti a kellemetlen szagokat? Fel tudják idézni egy nagyvárosi, alagsori közvécé szagát, ahol szinte vágni lehet bűzt? A fészerben rekedt, döglött patkány rothadását? A baromfitenyészet egész vidéket belengő bűzét? Érezték már a hulladéktelep bomlását nyári melegben? Jártak derítőállomáson? Aludtak már hetven személyes női hálóban? Biztos, mindenki kapásból fel tudna sorolni legalább öt dolgot, amit a legbűzösebbnek érzett a világon. Van, aki például az olvadó tepertyű szagától émelyeg, másnak pedig ez az egyik kedvenc illata. Mert a szagok érzékelése emberenként differenciált, és élvezeti értékük az emberi élet első 5–10 évében alakul ki (az ízleléstől eltérően), így a gyümölcsillatot, a verejtékszagot és a fekáliát egyaránt elviselhetőnek tarthatják a csecsemők.
No, de vannak büdösen jó dolgok is, mint a híresen büdös sajtok vagy a méregdrágán szagló szarvasgomba. Vannak szép, de büdös dolgok is, s ezúttal nem verejtékszagú szépségekre, pisis gyermekekre, hanem a híresen szagló gumipálmára, a különféle kontyvirágokra vagy a csillagvirágú dögvirágra gondolok. De büdösségverseny meghirdetése nem áll szándékomban. Csak azt mondom, hogy nem biztos, hogy baj, ha valami bűzlik, vagy finomabban kifejezve: árad a szaga. Mert a szagok, az illatok, de a bűzök is, nagyon élénk emlékeket képesek idézni, távoli, rég nem látott vidékekre vagy a múltba lendíthetnek, s megtörténhet, hogy a terjengő trágyaszagról nem a kellemetlen bűz, hanem nagyapánk istállója jut eszünkbe.
Tehát nagyon jó is lehet, ha valami bűzlik. Nem véletlenül szagosítják például a gázat, mert figyelmeztethet a szivárgásra, és a rothadó krumplitól is a szaga miatt igyekszünk minél előbb megszabadulni. Előfordul viszont, hogy mi magunk nem vagyunk képesek elhárítani a szag okát, sőt megtörténhet, hogy a forrást sem tudjuk azonosítani, csak érezzük, hogy valami bűzlik. Terjenghet a kanálisszag egy egész utcában, vagy visszaáramolhat a csatorna bűze a lakásokba. Dugulásról lehet szó, de a szennyvízhálózat rossz tervezése vagy kivitelezése is előidézhet ilyesmit, sőt az is előfordulhat, hogy túl keveset, túl kevesen használják az újonnan kivitelezett szennyvízhálózatot. S ilyenkor bizony mindig bűzlik valami... Eleink azt mondták, hogy a fejétől büdösödik a hal, megfigyelték, hogy „másnak ganéja sokkal büdösebb”, de azt is, hogy „két ebszarnak egy a bűze”, sőt arra is rájöttek, hogy a „gatya is megszokja a bűzt”.
Manapság szinte nincs is olyan történés, hír, tragédia, ami ne azt jelezné szivárgással vagy éppen robbanással, hogy valahol valami bűzlik: a napokban például egy pedofil rendőr a rendőrségi működés, az eltussolások, az ürülékelkaparások bűzét árasztotta. Nem árt tehát figyelni a szagokra, még akkor is, ha csak alig terjengenek. De nagyon résen kell lenni: nehogy a végén a szaglásunk, az orrunk, akárcsak a közmondásbeli gatya, megbarátkozzon a bűzökkel…
Daczó Katalin
