Varga Melinda igekötő lesz minden indulatból Koromég alatt, a tornyokban szikár hideg szépítkezik, kutak fölé hajol a dér, ujjbegyeitől libabőrös a víz. Vihognak benn a gáztűzhelyek. Keserű füst, nyákos hideg kúszik a tóra. Ilyenkor valami nagy hóról álmodom, talpam alatt ropogó, fehér formákról, gyermekkorom utcáiról, hajnali rórátéra harangoznak, görnyedt hátú nénik, kezükben mécsesekkel Isten asztalához sietnek, a cserépkályhákban székely éjszakák vadregéje duruzsol. Ahol féléves telek vannak, megtanulod ragozni a csendet. Igekötő lesz minden indulatból. kettészelt ég a tél savas lehelete bőrömön benzingőzös köd árnyékágyában elnyúlnak a kolozsvári dombok egy légifolyosó alatt lakom óránként süvítenek fölöttem a repülőgépek kettészelt végtelen ég az Isten tenyere [caption id="attachment_47940" align="aligncenter" width="1000"] Xantus Géza: Keresztút, VIII. stációolaj, vászon 50 x 50 cm[/caption] Isten mandzsettája a télelő kezdetén a nap egyre jobban hunyorog nehéz szemhéjakkal egy aprócska résen figyeli a hósaras aszfaltot és ahogy a kátyúk ölére rácuppan az utcalámpák csíknyi ajka az ablakokból esténként tévék fényei cirkálnak az épp aktuális bombariadóról adnak hírt félelempárnás narancshéjnyi égből Isten ezüstmandzsettája kivillan vak bolygók üvegszeme Ő