Dormánfalvi (Dărmăneşti) megrendelésre emlékművet és 50 betonkeresztet állítottak fel Úzvölgyében, a honvédtemetőben. A több mint 650 – zömében magyar – hősi halott nyughelyéül szolgáló területet ráadásul „áttelekeltették”, és két hét múlva ünnepélyes emlékműavatásra készülnek. Helyi, országos és nemzetközi szinten is törvénysértés történt, és mindhárom szinten az igazságszolgáltatáshoz fordulnak. Emlékmű és ötven betonkereszt. A történelem is lopható                                                           fotók: Kovács Hont Imre Úzvölgye térsége az első és a második világháború alatt is fontos hadszíntér volt. Közvetlenül a mára kihalt fakitermelő település területén csak az első világháború hozott véres összecsapásokat, a második világháború idején átvonult rajta a front, és a katonák ezreit követelő harcok a környékbeli hegyek között zajlottak. A csíkszentmártoni községvezetés és közösség által rendbe tett hadi temetőben így szinte kivétel nélkül első világháborús hősök nyugszanak, csak elvétve akadnak ott 1944-ben elhantolt katonák. Dokumentáltan egyetlen román hőst temettek oda, Dormánfalva városvezetése azonban ott is „talált” eltemetett román katonákat, ahol senki sem nyugszik, illetve ahol bizonyítottan császári-királyi honvédeket földeltek el. Régóta keresik a fogást A Bákó megyei Dormánfalva – mint Gergely Andrástól, Csík­szentmárton polgármesterétől megtudtuk – óriási területeket „kapott meg” az alcsíki községtől: közigazgatásilag mintegy 8 ezer hektárt ugyanis a moldvai településnek „adtak oda” 1968-ban, amikor a megyésítést lezáró folyamatot törvénnyel szentesítették. Ma már azonban látható: ez sem elég nekik. Az 1968-as közigazgatási törvény leszögezi, hogy a terület Csík­szentmártonhoz tartozik. Bo­nyolította azonban a helyzetet, hogy a magyar katonai laktanyák épületeit mégis a Bákó Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság örökölte meg azzal az indoklással, hogy Hargita megyének több olyan helyszíne is van, ahol táborozókat fogadhatnak (például: Marosfő, Homoródfürdő, Kirulyfürdő), Bákó megyének viszont nincs ilyenje. A kialakult területvitát ráadásul tovább mélyítette, hogy a két megye kataszteri hivatalának vezetője olyan megállapodást hozott, amely az Úz patakát állapítja meg megyehatárként, így pedig átengedi a falut Bákó megyének – tudtuk meg Gergely Andrástól, aki hozzátette: ez azonban jogállamban nem írhat felül törvényt. Amúgy legutóbb a 2010. április 29-i Hivatalos Közlönyben is szentmártoni közvagyonnak sorolják be a honvédtemetőt. – A 2000-es évek közepén bukkant elő, hogy Dormánfalva mégis számot tart a területre. A román katonák emlékműve is fel-felmerült, és mindig békés megoldásra törekedtünk. Most azonban világos, hogy perbe akarnak kényszeríteni bennünket – nyilatkozta a Hargita Népének Gergely András, miután – a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület Facebookon közzétett bejegyzése nyomán – megkerestük őt. Lett egy temető Tegnap Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kezdeményezésére helyszíni megbeszélést és sajtótájékoztatót tartottak. – Mint a kakukk, amelyik a más fészkébe költ: ezt a temetőt mi tettük rendbe és mi gondozzuk, a dormánfalviak soha egyetlen szeget el nem ütöttek itt. És amikor látták, hogy szépen felújítottuk és karbantartjuk, „beköltöztek”. A hősi halottaknak nemzetiségtől függetlenül kijár a kegyelet és a tisztelet, de annak valós kegyeletnek és valós tiszteletnek kell lennie! Ez viszont egy nagyon aljas lépés volt – fogalmazott Gergely András. – Biztos vagyok benne, hogy találtunk volna tiszteleten alapuló megoldást is, például egy emléktáblával a falon. De szégyen nélkül betonkereszteket állítottak oda, ahol bizonyítottan a mi hőseink nyugszanak, csak még nem tudtunk fakereszteket állítani a tiszteletükre, sőt még a sétányba is kereszteket helyeztek el, ahol nyilvánvalóan nem nyugszik senki sem – tette hozzá a polgármester, mutatva a ma már kevésbé látható, de még mindig jól kivehető szegélyköveit a sétánynak. Az alapján is egyértelmű, hogy az emlékművet és az ötven román betonkeresztet valóban magyar hősök sírjára, illetve sétányra helyezték el. Sőt mindennek tetejébe még hantokat is kialakítottak. Az elöljárótól megtudtuk: legutóbb januárban értesítette a prefektust, hogy mire készülnek a dormánfalviak, és kérte, hogy prefektusi szinten is próbálják megakadályozni mindezt. Néhány napja felhívta őt az egyik prefektusi jogász, hogy beszéljenek róla, de ekkor már késő volt: április elején még „érintetlen” volt a terület, valamikor 7-e után azonban rekordgyorsasággal megtörtént a beavatkozás és felállították a betonkereszteket. Törvénysértés több szinten is A megbeszélésen részt vevő Tánczos Barna szenátor megjegyezte: román oldalon is sokan elismerik, hogy a legprimitívebb patriotizmus lenyomatát láthatjuk Úzvölgyében. Mint elmondta, parlamenti szinten Korodi Attila képviselővel szót emelnek ez ellen, mert Dormánfalva polgármesterére is ugyanazok a törvények érvényesek – legalábbis elméletileg –, mint a meghurcolt székelyföldi vezetőkre. Borboly Csaba szerint a szabályosság megkérdőjelezhető, és bizonyítható, hogy a terület igenis csíkszentmártoni, mint ahogy maga az út is Hargita megye tulajdona. – Politikai és etikai feladat megérteniük a dormánfalviaknak is, hogy túl vagyok azokon a vitákon, hogy hol van Románia határa – fogalmazott a megyeelnök. Megjegyezte: kedden a területek kataszteri állapotát ismertető portálon (geoportal.ancpi.ro) „besárgult” a haditemető parcellája. Valóban: immár kataszteri számmal is dormánfalvi területként szerepel. (Amúgy a megyehatárjelzőt is elmozdították – Gergely András szerint nem először –, természetesen a saját javukra.) Winkler Gyula EP-képviselő szerint szomorú, hogy egyáltalán nem a megbékélés felé vezető úton haladunk, és felháborító, hogy romániai törvényekre és nemzetközi egyezményekre is fittyet hányva helyi, országos és nemzetközi szinten is szabályokat, törvényeket sért ez az eljárást. Winkler szerint mindhárom szinten fellépnek ez ellen, és jogilag előkészítették a lépéseket. Amúgy a dormánfalviak decemberben elektronikus közbeszerzési eljárás útján hirdették meg a betonkeresztek felállítását, és március végén tanácshatározattal Dormánfalva magántulajdonából városi köztulajdonba helyezték a temető közel 8000 négyzetméterét. A határozatba foglalt dokumentum szerint 1924 óta az övék ez a terület, de sem kataszteri számot, sem telekkönyvi számot nem közöl a melléklet. Tanácstalanság Mint Gergely András részletezte: a magyar honvédelmi minisztérium szintjén is egyeztetéseket kezdeményeztek a román védelmi minisztériummal, utóbbi azonban állítja: nem tud az esetről. A dormánfalviak a szentmártoni polgármester levelére küldött válaszban viszont éppen a védelmi minisztérium jóváhagyására hivatkoznak. Amúgy a román hősök tiszteletére Gergely András szerint sokkal megfelelőbb lenne a mintegy 10 kilométerrel lejjebb lévő Poiana Uzului, a mostani gát környéke. A románok elleni 1916-os ütközetek ugyanis ott zajlottak. Az úzvölgyi haditemetőt 1916 novemberében nyitották meg, amikor állandósultak az ottani ütközetek – de akkor már az oroszok ellenében. Az oda elhantolt több mint 650 katona – más források szerint közel 850 – tiszteletére a szentmártoniak takaros fakereszteket állítottak fejfaként, a temetőt pedig körbekerítették és az utcafronton ízléses kerítést emeltek. A dormánfalviak éppen a bejárathoz borították ki a megmaradt betonjukat, ezzel is kifejezve, valójában mennyire törődnek a haditemetővel. – Ebben az országban minden lehetséges, a törvénynek sincs elég ereje. Tartok tőle, hogy ha egyszer felavatják ezeket az emlékműveket, akkor azokat sosem fogják elköltöztetni – jegyezte meg kérdésünkre a polgármester.

Kovács Hont Imre

Székely kapu és rendezett kerítés a bejáratnál. Egyedül a szentmártoniak érdeme   Kelemen Dăncilának: haladéktalanul állítsa le a magyar katonák emlékének meggyalázását Politikailag tűrhetetlen, közigazgatásilag törvénytelen, hogy román katonasírok parcelláját hozták létre Úzvölgye katonai temetőjében, anélkül, hogy engedélyt kértek volna a temető tulajdonosától, Csíkszentmárton önkormányzatától. Erről Kelemen Hunor levélben tájékoztatta Viorica Dăncilă miniszterelnököt, akitől azt kérte, hogy közigazgatási eljárás útján állítsa le az építkezést az ügy tisztázásáig. Az RMDSZ tiltakozik a lépés ellen, amelyet törvénytelennek és kegyeletsértőnek tart. „Mindenkinek joga van emlékhelyet állítani és megemlékezni, azonban határozott meggyőződésünk, hogy egyetlen emlékhelyállítás vagy megemlékezés sem sértheti egy közösség érzékenységét és méltóságát” – áll Kelemen Hunor levelében.