„Uram, jó nekünk itt lennünk” – Megáldották a Belvárosi Református Egyházközség templomát Székelyudvarhelyen

Fotó: Simó Márton

Ezt a Szent Péter apostolnak tulajdonított mondatot Márk, Máté és Lukács evangélistánál egyaránt megtaláljuk, amikor Jézus három tanítványa – Péter, János és Jakab kíséretében – felmegy a Tábor hegyére, és a színeváltozás által meggyőzi a jelen levő követőket, hogy ő valóban Isten fia, hogy ő a Megváltó. Az evangéliumi részt idézte Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, amikor köszöntötte az egybegyűlteket – híveket és egyházi, illetve világi vezetőket – a vasárnap délelőtti ünnepélyes istentiszteleten.

Hálát adni sereglettünk egybe, hiszen elkészültek ugyan a templom felújításával már a múlt ősszel, csak éppen alkalom nem nagyon kínálkozott ez idáig az ünnepélyes megáldásra, mivel közegészségügyi korlátozások voltak érvényben.

A hívek az építés 240. évfordulójára tavaly használatba vehették, a hálaadásra és az égi áldáskéréshez most teremthették meg az alkalmat a gyülekezet vezetői.
A püspök beszédében Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levelére is hivatkozott ide kapcsolódóan: „4Hálát adok értetek Istennek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 5Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1Kor 1, 4-6).

A magaslati, a „csúcsélményt” említette. Viszont nem építhetünk sátrat fent a magasban – amint azt Péter apostol is javasolta az írások szerint –, hanem vissza kell térnünk a hétköznapokba, alá kell szállnunk a való életbe, hogy megtaláljuk a feladatainkat, amelyek ismét felvezetnek minket az eljövendő csúcsokra. Az egyházi vezető kitért arra a támogatási programra, amellyel Magyarország kormánya jelképesen egyesítette a nemzetet, véget vetett annak a számkivetettségnek, amely által a magyarok egy része hátrányos és kisebbségi helyzetbe kényszerült.

„Mi, magyarokul, amikor régi egyházi és világi épületeket javítunk, illetve újakat emelünk, elsősorban közösségekben gondolkodunk, akik benépesítjük és használjuk, akiknek leszármazottai majd birtokba veszik ezeket az objektumokat a következő évszázadokban” – mondotta. Kató Béla pár olyan példát említett, amelyek ott láthatók a templom közvetlen közelében, a Református Kollégium felújított régi és új épületét, illetve a most zajló megvalósításokat, valamint azok a beruházásokat, amelyek a szomszédos római katolikus tulajdonú ingatlanokban zajlottak az utóbbi néhány évben.

„A templomokhoz hívek kellenek, és közösség”

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke nyugat-európai, történetesen hollandiai példákat sorolt, ahol a közelmúltban látott olyan templomokat, amelyek „multifunkcionális” központokként működnek, gyakran bevándorlók veszik használatba, s ami még rosszabb: kocsmává züllesztik őket.

Nyugat-Európában már megjelent a szakrális épületek ingatlanpiaca, amely elsősorban pénzt és hasznot remél ezektől az épületektől, amelyek a meghitt imádkozás, az elvonulás, az Istennel való találkozás színhelyeiként épültek évszázadokkal ezelőtt. Nem az élet anyagi és pénzzel megfizethető szegmense, hanem az elvonatkoztatás, az anyagi béklyóból kitörni, a „szférák” iránt vágyakozó lelkek számára létesültek. A lelkeket is építeni, gondozni kell.

Antal Lóránt, az RMDSZ udvarhelyszéki szenátora személyes élményekről beszélt, hiszen gyermekkora óta ehhez a gyülekezethez tartozik. Itt konfirmált, ide jár istentiszteletekre, itt osztozik hittársaival minden örömben és bánatban. Személyesen kőlapok adományozásával járult hozzá az építkezéshez. Azt reméli, hogy ezek a kövek, amelyeken a hívek most a padsorok között járhatnak, hosszú évszázadokon át szolgálnak majd.

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) korábbi vezetője a templom és az iskola együttes szerepéről beszél

Tóth László vezető konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről, a magyar kormány üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta. Maga is hozzátett néhány személyes vonatkozást: nagyon hálás azért, hogy tizenöt évvel ezelőtt ez a gyülekezet befogadta őt; hálás azért a sorsnak, hogy itt volt az egyházi esküvőjük, s hogy mostanság is – amikor teheti – arra vágyik, hogy itt vegyen részt a vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken.

A diplomataként érkező Tóth Lászlóban az udvarhelyi reformátusok felismerték a jó hit- és nemzettársat – immár másfél évtizede annak, hogy befogadták maguk közé

Várday Zsolt műépítész és Bálint Barna, a felújítást végző MACOPS Kft. ügyvezetője a munkálatok rejtett részleteiről is beszélt, amelyekre nem számítottak ugyan, de büszkék arra, hogy munkatársaikkal, az alvállalkozókkal, a mesteremberekkel mindent időre és jó minőségben elvégezhettek.

Várday Zsolt építész

Szécsi Mózes, az egyházközség főgondnoka megköszönte a magyar és a román állam részéről érkező anyagi segítséget, megköszönte a vezetők közbenjárását, a hívek adományait és a sok közmunkát, amellyel a presbiterek és a hívek járultak hozzá az eredményes és minőségi munkához.

Szécsi Mózes, az egyházközség főgondnoka

Mi sem jelezte jobban a folytonosságot, mint az, hogy közben kivetítették a soron következő programpontot, az előadók nevét, de menet közben a napokban-hetekben esedékes keresztelőkre, esketésekre, ima- és istentiszteleti alkalmakra is felhívták a jelenlevők figyelmét.

Délután 5 órakor pedig ünnepélyesen – szintén a püspök áldásával – beiktatták Pitó Zsolt, Soós Tímea-Zsuzsanna és Ferkő Andor lelkészeket, akik immár évek óta itt szolgálnak, csak az ismert járványügyi korlátozások miatt ez idáig elmaradt a papi pályát indító ünnepélyes aktus. Soli Deo gloria!

A szerző felvételei

Simó Márton

: an accessible web community