borús égbolt
enyhe havazás
(Ünnep)napok
Tegnap volt a nők nemzetközi világnapja. Az év szinte minden napjára jut egy világnap, amikor különböző szervezetek egy-egy jelenségre, élőlényre, tudományra, művészeti ágra vagy bizonyos kultúrákra próbálják ráirányítani a figyelmet. Világnapja van a békének (ugye, most arra volna a legnagyobb szükségünk), az introvertált személyeknek, az adatvédelemnek, a szerzeteseknek, a rejtvényfejtőknek, a boldogságnak, a verebeknek, a víznek, a könyvtárosoknak, a táncnak, a meztelenül kertészkedésnek, a szívnek, az internetnek, de még a falusi nőknek is. Tovább nem sorolom, hiszen nemhogy a villanásnak fenntartott helyet, hanem egy kis túlzással a teljes mai újságot meg lehetne tölteni a világnapok ismertetésével.
Ma éppen Madagaszkár felfedezésének évfordulója van. S bizonyára már látják a nők, hogy lassan, de kezdtek elhervadni a nőnapon kapott virágaik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban a kapcsolatokban, amelyekben csak e jeles napon fordítanak különleges figyelmet a nőkre, ott a virágok fonnyadásával arányos a férfiak nők iránt tanúsított figyelme, tisztelete. Talán lázadó kamaszkoromból hozom és lett személyiségem egyik meghatározó jellemvonása az, hogy amikor valaki vagy valakik sokat beszélnek bizonyos dolgokról, annál inkább kételkedő, olykor elutasító viselkedést tanúsítok iránta. Valahogy így vagyok a világnapokkal is. Hiszen azt gondolom, hogy ha a hétköznapokban igyekszünk kellő figyelmet, tiszteletet tanúsítani egymás, de akár tárgyaink, állataink iránt, az sokkal többet ér, mint a nőnapi (sokszor csak megszokásból vásárolt) virág, amely talán még nem is tetszik a megajándékozottnak.
A világnapokon megszokássá vagy esetleg hóborttá vált (mű)ajándékozásmentes pillanatokat és számtalan egyedi hétköznapi ünnepet kívánok nőknek és férfiaknak egyaránt! Holnap Ildikó névnap és a székely szabadság napja van. Isten éltesse az Ildikókat és a székelyeket! A ritka percek selyemszalagját a hétköznapokban is együtt bontsuk fel! „A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, / Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit? / Csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz / Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz / Ó, ó, mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?”
Biró István
