A mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium közleménye szerint február 19-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában nyilvánosságra hozták, hogy összhangban az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszerére vonatkozó 2012/1151-es rendeletének előírásaival, a Szebeni Szalámi „bekerült” az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmának törzskönyvébe. [caption id="attachment_24099" align="aligncenter" width="890"] Legalább 60 napig érlelik...[/caption] Az eljárás még 2014 júniusában megkezdődött, a hazai ügyintézést követően 2014 novemberében nyújtották be az Európai Bizottsághoz az oltalom megszerzésére irányuló kérést, majd 2016. február 19-én sor került a nyilvántartásba vételre. A dokumentációt egyébként a Szebeni Szalámit Gyártók Egyesülete nyújtotta be. A szóban forgó rendelkezés előírásainak tiszteletben tartása, illetve gyakorlatba ültetése időigényes és viszonylag bonyolult eljárást tételez fel. Először az adott tagállam illetékes hatóságához, ez esetben a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium élelmiszeripari vezérigazgatóságánál kellett bejegyeztetni a dokumentációt, az elvégezte a szükséges ellenőrzést, majd honlapján nyilvánosságra hozta az ügycsomót, s ki kellett várni azt a két hónapos határidőt, amelyen belül óvást lehet benyújtani helyi szinten. Ezt követően 2014. november 17-én nyújtották be az Európai Bizottsághoz a bejegyzési, illetve az oltalmazásra vonatkozó kérést. 2015. október 6-tól, amikor is az ügycsomót közölték az Európai Unió Hivatalos Lapjában, következett az a három hónapos időszak, amely során európai szinten lehetett benyújtani kifogást. Több mint 100 éves múlt A Szebeni Szaláminak nagy múltja van, s születési éve 1910-re tehető, amikor is az olasz Filippo Dozzi Sinaián megvásárolt egy épületet, amelyben egy vendéglő, egy szálloda és egy borpince is helyet kapott. Állítólag nem véletlenül került sor erre a sinaiai ingatlanvásárlásra, mert az olasz vállalkozó eleve számolt azokkal az éghajlati feltételekkel, amelyek kedvezőek a nyersen szárított szalámi gyártására, s amelynek az érlelési időtartama igen hosszú. Sinaia ugyanakkor abban az időben kereskedelmi, áruszállítási szempontból is fontos helység volt, hisz az Erdélyt Romániával összekötő útvonal mentén találtatott, s annak közelében hivatalos vámházak is voltak, például Törcsvá­ron, Rucaron, Vöröstoronyon stb. Dozzi kezdetben Téli Szalámi néven forgalmazta portékáját, a kiviteli bélyegzőn, amely az árukísérő aktákon volt, Nagyszeben Vámház (Vama Sibiu) szerepelt. Lévén, hogy Magyarországon abban az időben már gyártottak hasonló szalámiféleségeket, és bizonyos áruszállítási korlátozások is voltak, Dozzi átkeresztelte a termékét Nagyszebeni Vámházi Szalámira, ebből lett később a Szebeni Szalámi. Időközben annak gyártását az ország más helységeiben is megkezdték, az évek hosszú során megjelentek a piacon Szebeni Szalámi néven forgalmazott hamisítványok, majd a 80-as években már-már eltűnt a piacról, illetve jobbára kivitelre került. 1990 után viszont fellendült ennek a húsipari terméknek a gyártása. Az viszont vitathatatlan a 100 éves múlt tükrében, hogy annak bölcsője a Prahova-völgye, nevezetesen Sinaia, de egy másik zóna is, ahol valamivel később kezdték meg gyártását, Szeben környéke, pontosabban Medgyes (ott viszont ma már nem gyártják). Napjainkban Jelenleg országunkban a becslések szerint éves viszonylatban mintegy 1,5 millió kilogramm Szebeni Szalámit értékesítenek, s annak átlagára 75–80 lej/kg körül van (áfa nélkül). A hazai piacot öt nagy vállalat uralja, amely együttes termelése 98%-os piaci részesedést jelent. Az első helyet a bákói Salbac foglalja el, amely termelési kapacitása 1800 tonna, a második helyet a Brassó megyei H&E Reinert (415 tonna), a harmadikat a nagyszebeni Scandia (380 tonna), a negyediket a sinaiai Salsi (350 tonna), az ötödiket pedig a Călărași Aldis (300 tonna). Ezeken kívül elenyésző mennyiségben gyárt még Szebeni Szalámit a nagyszalontai Principal Company Rt. Egyébként az említett vállalkozások 2008 szeptemberében az Állami Találmányi és Védjegy Hivatalnál (OSIM) védett földrajzi megjelölésként bejegyeztették a Szebeni Szalámit, továbbá a Szeben (Sibiu) márkanevet is levédték még 1968-ban, s az jelenleg a nagyszebeni székhelyű Scandia Romania Rt. tulajdonában van (ám ez a levédés nem hat ki a Szebeni Szalámi már említett bejegyeztetésére). Végezetül: a Szebeni Szalámiról érdemes legalább annyit tudni, hogy egy nyersen szárított sertéshúsból készült szalámiféleség érlelési ideje legalább 60 nap, és számos titkot rejt – ha szabad így fogalmazni – a füstölési, az érlelési és a szárítási folyamata, de gyártási receptje is. Hecser Zoltán