Nyolc évvel ezelőtt állították fel Zetelaka községben a víztározótól is jól látható óriási székely zászlót zeteváraljai civilek kezdeményezésére. A székely szimbólumot évente legalább egyszer cserélni kell, noha folyamatosan gondoskodnak épségéről, próbálják óvni, szükség esetén javítani. A napokban egy fenyédi építőipari vállalkozás, a Celiqum nagylelkű adománya révén újból régi pompáját mutatja Erdély legnagyobb székely lobogója. Erdély leglátványosabb szim­bólumainak egyike a helyi összefogással felállított zete­váraljai székely zászló: a húsz méter magas zászlórúdon tizenöt méter hosszú és hét méter széles zászló lobog. György Sándor egyike azoknak a civileknek, akik 2014-ben, baráti társaságként kezdeményezték a lobogó felállítását a Zetelaka községhez tartozó Zeteváralján. – Az eredeti terv szerint a falu központjába helyeztük volna el a lobogót, viszont lévén, hogy közterületről van szó, végül egy jól látható magánterületet választottunk – elevenítette fel a zászlóállítás előzményeit György Sándor. Mint mondta: az ötlet valamikor egy baráti összejövetelen fogalmazódott meg, a téma az etnikai szimbólumok használata volt. Ekkor elhatározták, hogy saját településükön zászlórudat állítanak, s arra felhúzzák a székely lobogót. A fenyédi Celiqum építőipari vállalkozás az utóbbi hetekben Székelyvarságon bonyolított le egy nagyobb projektet. Madarász István, a cég ügynöke elmondta: állandó beszédtéma volt köztük a lobogó, annak megtépázott állapota. – Györfi Botond-Attila, a Celiqum tulajdonosa is fájlalta, hogy ilyen megviselt a zeteváraljai székely zászló, ezért megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a zetelaki önkormányzattal. Később kiderült, hogy a lobogó felállítása teljes mértékben civil kezdeményezés – számolt be Madarász István. Hozzáfűzte, mindannyiukak fontosak a székely szimbólumok, ezért mindenképpen szerették volna felkarolni a kezdeményezést. György Sándor szerint, bár évente legalább egyszer eddig is cserélni kellett a zászlót, a mostani eset azért nagyraértékelendő, mert a fenyédi vállalkozás minden eddigi támogatást felülmúlt. – Ez már a nyolcadik vagy kilencedik zászlónk. Főleg a téli időszak után szükséges a csere. Bár próbáljuk óvni, nem tudjuk minden csapadékos időszakban leengedni a zászlót – mondta György Sándor. Hozzátette: korábban szinte teljesen az ő felelősségük volt a csere. A kezdeményezők anyagi támogatásából finanszírozták a sokak által látogatott zeteváraljai víztározótól is jól látható lobogó fenntartását. – Érkeztek néhány tízezer forintos hozzájárulások, illetve névtelenséget kérő vállalkozók, helyi lakosok is próbáltak beszállni a fenntartásba, viszont többnyire a hajdani kezdeményezők baráti társaságából kerültek ki a támogatók. Mondhatni egy belső kör tartotta életben a zeteváraljai székely zászló ügyét – emelte ki György Sándor. Madarász István szerint a Celiqum vállalkozás tulajdonosára mély benyomást tett, hogy polgári kezdeményezésről van szó. György Sándor többszörösen is visszaigazolta: a zeteváraljai zászlónak nem célja bármilyen politikai elvet közvetíteni, esetleges etnikumközi konfliktust táplálni, kizárólag személyes indíttatású megmozdulásról van szó. – Időközben volt érdeklődés a zászló iránt. Felmerült az ötlet, hogy a megye szimbólumaként tüntessük fel, de rövid megfontolás után elvetettük ezt a lehetőséget, továbbra is a politikumtól függetlenek szeretnénk maradni – fogalmazta meg a kezdeményezők álláspontját György Sándor. A Celiqum építőipari vállalkozás képviselői hamar megtették a szükséges lépéseket: a cég tulajdonosának utasítására felkeresték a lobogóállítókat, és utánajártak a teendőknek. – Jére Levente, a Celiqum marketingfelelőse kereste fel őket, így kiderítettük, hogy korábban milyen anyagot és méretet használtak, kivel készíttették a zászlót, és ezeket a paramétereket követve intézkedtünk – vázolta Madarász István. A friss lobogót át is adták a székely zászlót gondozó civileknek, valamint a Celiqum hivatalos oldalán közzétett bejegyzésben a nemzet, a környezet és Székelyföld szépsége, tisztelete iránti hozzájárulásként méltatták a zeteváraljai megmozdulást.

Demeter Adél-Hajnalka