Érdekes és hasznos kezdeményezés indult útjára több székelyföldi városban, azzal a céllal, hogy a gyermekek „lábbusszal”, azaz gyalogosan menjenek iskolába reggelente. Ehhez civil szervezetek, önkormányzatok munkatársai adják a felnőtt kíséretet, hogy a lurkók biztonságosan odaérjenek az adott tanintézményhez. Bár az elképzelés „felülről” jött, nem egyéni kezdeményezés eredménye, mégis figyelemre méltó, ahogy egyre többen, civilként is csatlakoznak hozzá. Amellett, hogy a gyermekek egy kellemes, friss levegőn tett séta után ülnek az iskolapadba, nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a megmozdulás következtében csökken a reggeli forgalom, kevesebb kipufogógáz terheli a légkört. Kisvárosaink, sőt falvaink is olyan forgalmasak a reggeli órákban, hogy gyalogosan vagy biciklivel szinte lehetetlen közlekedni. Mindenki a bejárathoz minél közelebb szeretne parkolni, hogy a gyermek kevesebbet kelljen gyalogoljon. Elfeledkezünk arról, hogy éppen erre lenne a leginkább szüksége. Ehelyett rohanunk, minden percet beosztva, és ehhez az autóval járás jó lehetőséget teremt, mégsem jelenthet hosszú távon alternatívát a közlekedésre. A lábbusz-program jól tükrözi azt az igényünket, hogy visszatérjünk a valamikori normális, békés időgazdálkodáshoz, egy nyugodtabb életformához, amelyben vannak napszakok, idő a munkára és a pihenésre. Rájövünk, hogy a lehetőségeik, erőforrásaink megvannak hozzá, csupán elhatározás és következetesség kell, hogy úgy éljünk, ahogy igazán szeretnénk. Ehhez adott ízelítőt a hétfő este, amikor a legnépszerűbb közösségi oldalak leállása miatt kénytelenek voltunk a mellettünk lévő ember szemébe nézni és beszélgetni. Mert bármennyire is szeretjük a komfortzónánkat, a legjobb, amit tehetünk, hogy néha kilépünk belőle. Amúgy sincs más választásunk, hiszen a pazarló, felelőtlen életmód hatásait egyre inkább érezzük a bőrünkön, a pénztárcánkon és az egyre szélsőségesebb jelleget öltő időjáráson. A változás, változtatás szükségessége Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött, s ez szinte minden területen arra sürget, hogy átgondoljuk eddigi igaznak vélt elveinket, meggyőződéseinket, kijelentéseinket, és a helyzet függvényében új elhatározásokat tegyünk egyéni és közösségi szinten egyaránt.

Boncina-Székely Szidónia