A Földtől körülbelül 450 fényévre található az Elias 2-24 b névre keresztelt „bébi bolygó”, melynek különlegessége az életkorában rejlik: olyan fiatal, hogy a szakemberek szinte kialakulása folyamatában tudják vizsgálni – adta hírül a science.nasa.gov a The Astrophysical Journal Letters című folyóiratban e hónapban megjelent tanulmány alapján. 

Mint Lucas Cieza, a chilei Instituto de Estudios As­trofísicos professzora, a bolygóról szóló tanulmány társ­szerzője elmondta, az égitest felfedezése rámutat arra, hogy a legjobb bolygókeletkezési modellekből is hiányoznak bizonyos folyamatok. A bolygó kiemelkedő ismertetőjegyei, hogy tömege azonos a Jupiterével, és még mindig ugyanabból a porból és gázból álló korongban kering, amelyben keletkezett. A keletkezésre vonatkozó jelenlegi modellek, összetett elméletek és szimulációk kombinációján, valamint olyan fiatal, koronggal rendelkező csillagok megfigyelésén alapulnak, amelyeknél a bolygó ottléte nem mutatható ki.

A hawaii W. M. Keck Obszervatórium és a chilei Very Large Telescope (VLT) adatainak együttes elemzése végül pontot tett egy több mint egy évtizede húzódó csillagászati vita végére. Az Atacamai Nagy Méretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) korábban egy tisztázatlan eredetű rést mutatott ki a fiatal csillag körüli por- és gázkorongban, a VLT pedig egy halvány fényforrást észlelt ugyanebben a sávban. A kutatók a Keck Obszervatórium archív felvételeit hívták segítségül: az égitest 2018-as és 2020-as pozícióját összevetve igazolták, hogy a fénypont elmozdulása egy csillag körül keringő bolygó mozgási pályáját követi.

A felfedezés heves szakmai vitákat váltott ki, ugyanis a korábbi elméletek szerint az ilyen rések túl korán és a központi csillagtól túl nagy távolságra jelennek meg ahhoz, hogy bennük bolygók jöhessenek létre. Az Elias 2-24 b ráadásul tízszer távolabb kering a csillagától, mint a Föld a Naptól, tömege és összetétele alapján mégis úgy viselkedik, mint egy éppen születőben lévő gázóriás. Andrea Bernardi, a kutatás vezetője rámutatott: a csillag jelenleg a meglévő távcsövek észlelési határain mozog, ám a jövőbeli megfigyelések – például a NASA fejlesztés alatt álló Nancy Grace Roman űrtávcsöve révén – lehetővé teszik majd az ehhez hasonló, eddig rejtve maradt fiatal égitestek pontosabb azonosítását és a bolygókeletkezési modellek újragondolását.