borús égbolt
Tusványosi szerelem
Tusványos utolsó napján a Heaven Street Seven együttes az „Ez a szerelem” című számával búcsúzott az erdélyi közönségtől. Meglehetősen találóan, hiszen a zöld hegyekkel övezett táborba járók legtöbbje is évek óta Tusványos rabja, és „ez a szerelem, nem múlik sohasem, tiszta, mint a jég, egyszerűen szép”. Akkor is, ha a táborhoz fűződő viszony néha – mint minden szerelem – igencsak hullámzó, és a tisztasága, szépsége nem mindig egyértelmű.
És itt nemcsak a sárban való dagonyázásra és a porfelhőben való táncolásra gondolok, hanem arra is, hogy az átlag táborlakó egyszer hagyja magát elvarázsolni, aztán sóvárog a következő után, amikor pedig elérkezik, és izzad a júliusi kánikulában, meglátja a Gyöngyvirág tejüveges mosdója előtt kígyózó sort, és szombat estére maximumra emelkedik a tömegundora. Megfogadja: jövőre biztos nem. De végül az idő ismét megszépíti az emlékeket, és mégiscsak várja a következőt.
A miértre egyszerű a válasz. Elég csak szétnézni a táborban egy tetszőleges percben, s biztos elcsípünk néhány „Szia, hogy vagy, ezer éve nem láttalak” mondatot, mert ahogy a rabokkal lenni szokott, vannak akikkel csak itt, és csak ekkor találkozunk a sok elvándorlás, kivándorlás közepette.
A szerelem lángját olyan apróságok is szítják és felkorbácsolják, mint a Csűr-beli mosdók felújítása, az aszfaltozott út, a fürdővárosban fellelhető szolgáltatások bővülése, hiszen míg néhány éve a Szent Anna-tó jelentette az egyedüli felfrissülési lehetőséget a táborozóknak, mostanra már wellness, sőt a szerencséseknek ingyenes medencehasználat is járt egy-egy jobb panzióban vagy szállodában.
De beszélnünk kell a hullámvölgyekről is, hiszen míg a tábori élet minőségében tapasztalható néhány előrelépés, a másik oldalon, a mondanivaló szempontjából – úgy tűnik – visszalépés történt, annak ellenére, hogy a sátrak alatt változatos témákban igencsak sok előadást és kerekasztal-beszélgetést bonyolítottak. Az utóbbi években elmaradt a román–magyar párbeszéd. Legalábbis mindig csak ugyanazok fogadják el a meghívásokat. Az igazi egyeztetések és parázs viták pedig valószínűleg a táboron kívül, a szállodák légkondicionált helyiségeiben zajlanak.
A tömegrendezvénnyé válással csökkent a közvetlenség, a mondanivaló silányodásával pedig fő témaként díszeleghetnek olyan mondások, amelyek az előző években is elhangzottak.
A fesztivál jelleg erősödésével pedig – a nagy számok törvénye alapján – sajnos évről évre tragédiákat is jegyzünk ebben a szerelemben. Bár valószínűleg Tusványos helyszíne az egyik legveszélyesebb, legnehezebben védhető a magyar fesztiválok sorában, tekintettel a vasút, az Olt, a Csukás-tó és a medvék közelségére, mégis legtöbbször az alkohol és a résztvevők felelőtlensége szedi halálos áldozatait. A karszalagos rendszer sajnos nem akadályozhatta meg azt a 22 éves fiatalt, aki részegen ült be az autóba, hogy Szentkirályon egy nyerges vontatóval ütközzön, és egy 19 éves társa halálát okozza.
A huszonöt éves rendezvény esetében – mint a régi házasságokban is – időszerű lenne egy kiadós párterápia, amit tavaly meg is hirdettek a szervezők, azonban látványos változást nem sikerült elérni, pedig Tusványos ötvenezer rabja drukkol azért, hogy ez a szerelem se múljon sohasem.
Háromszéki Eszter
_web.JPG)
