Túlterhelten
Mindenki túlterhelt. Túlterheltek az orvosok és agyonhajszoltak a betegek, túlhajszoltak a pedagógusok és agyonterheltek a gyerekek. A szülőknek nincs idejük a gyerekekre a túlterheltség miatt, a gyerekeknek nincs idejük egymásra a sok feladat miatt. Különösen igaz ez a művészeti vagy sportiskolába járó tanulóinkra, akik már előkészítő osztálytól a túlzott óraszámokkal küszködnek, hiszen egy hagyományos, román tannyelvű osztályban tanuló diákkal szemben anyanyelvóráik és szakóráik is vannak. Konkrétan, egy művészeti iskolába járó csíkszeredai harmadikosnak 29 tanórája van hetente, míg egy román tannyelvű általános iskolába járó harmadikosnak 21. Ez hetente egy egész munkanapot jelentő óraszámkülönbség, ami felnőtt esetében is számot tenne. Ugyanakkor egy magyar művészetis heti óraszáma hetedik osztályra eléri a negyven órát is, és emellett otthon is tanulnia és gyakorolnia kell. Ezért kérte fel a marosvásárhelyi vokácionális iskolák szülői közössége a Magyar Szülők Szövetségét, hogy képviselje őket az óraszámok csökkentéséért és az iskolai kerettanterv módosításáért indított küzdelmükben. Ugyanakkor a marosvásárhelyiek a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi és a mindenhonnani hasonló hajóban evező szülőtársak támogató aláírásait is várják, s meglepetésükre, alig akar gyűlni. Valószínűleg szintén időhiánnyal vagy túlterheltséggel magyarázható, hogy nehezen vállalja fel valaki a szervezést. De az is előfordulhat, hogy maguk a szülők sem érzik eléggé a probléma súlyát, s szinte természetesnek tartják, hogy a gyerekük ugyanolyan elfoglalt és ugyanolyan agyonhajszolt, mint ők maguk, és gondolkodás nélkül visszakergetik a tankönyv mellé a játszani vágyó gyereket. Mert hajsza közben nem látszik a magunk és a másik fáradtsága, mert a hajsza hajszát szül, és szinte vég nélküli. Már látom magunkat szülőként, ha elérjük a remélt óraszámcsökkentést, hogyan kényszerítjük a felszabadultnak hitt időben az ötvenedik különórára és a harmincadik zongoraleckére a gyereket… Pedig itt egy jó alkalom arra, hogy agyonhajszoltságunk ellenére is elgondolkozzunk az túlterheltségen.
Daczó Katalin