Húsz évvel ezelőtt kezdték a családi gazdaság megalapozását. Az első években még az állami munka mellett gazdálkodtak, aztán a balánbányai bánya bezárásával a mezőgazdaságban próbáltak boldogulni. Míg kezdetben tíz tehén elég volt a család fenntartásához, ma már a húsz sem elegendő – jegyzi meg beszélgetésünkkor Kedves András csíkszentdomokosi gazda, akit farmján látogattunk meg. [caption id="attachment_2487" align="alignright" width="282"] Fotó: Daczó Dénes[/caption] [dropcap color="#" bgcolor="#" sradius="0"]A[/dropcap] csíkszentdomokosi Kedves András farmja – bármennyire közhelyesen is hangzik – festői környezetben található. A családi ház közvetlen környezetében több hektár alkotja a birtokot. András feleségével összesen tizenkét hektár saját területen és ugyanennyi bérelt földön gazdálkodik. A csíkszentdomokosi gazdaság az állattenyésztésre, ezen belül is a tejelő szarvasmarhákra szakosodott. A családalapítás utáni első években két-három, aztán öt tehenet tartottak. – A munkahelyi bér mellett ennyi állattal jól ki lehetett jönni – mondta gazda. András az utolsók között jött el a balánbányai bányavállalattól, aztán teljesen a mezőgazdasági termelésre álltak rá. 2006-ban úgy tűnt, hogy legalább tíz tehénre lesz szükség ahhoz, hogy a családi farmot fenn lehessen tartani, így fokozatosan növelték az állatállományt, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb területeket kellett megművelni. – Jelenleg olyan helyzetben vagyunk, hogy most már húsz marha sem elég, hogy egy családot rendes körülmények között el lehessen tartani. Éreztem már úgy is, hogy ha el tudtam volna adni az állatokat, azonnal felhagytam volna a mezőgazdasággal – mesélte András, aki a nehézségek ellenére mégis a folytatás, a fejlesztések mellett döntött. – Mondtam a feleségemnek, hogy ha mi nem gazdálkodunk, akkor senki sem fog – folytatta hangos morfondírozását a gazda. És a folytatásban az is benne van, hogy eddig a család minden energiáját a farm fejlesztésére fordította, így András azt gondolta, amíg a gyerekek felnőnek, mindenképpen kitart a gazdálkodás mellett. Kevés a fiatal gazda A helyi szarvasmarha-tenyésztők egyesületének elnöki feladatait is ellátja, így tisztában van azzal, hogy mi történik a felcsíki nagyközség gazdatársadalmával. – A fiatalok neki sem fognak a gazdálkodásnak. Negyvenéves kor alatt nemigen van gazda, aki ebből él. Az, hogy tart egy-két tehenet, az más. Elmentek a fiatalok, szinte mindenki külföldön van, s fájó, hogy a munkaerőt kicsábították, hiszen mindenki tudja, hogy a fiatal mindig ambíciósabb, jobban tud dolgozni – vélekedik András. Itthon pedig munkaerő-hiánnyal is számolniuk kellett, amikor a farm fejlesztésében gondolkodtak. Téli időszakban nincs segítségük, feleségével ketten gazdálkodnak. Az állattenyésztés sok fizikai munkával is jár, így ezt próbálják csökkenteni a gépesítéssel és az istálló modernizálásával. – Reggel, amikor kimegy az ember, azt sem tudja, hol kezdje. 15-20 talicska gané van, amit ki kell taszigálni – magyarázta a korszerűsítés egyik okát András. Most egy méretes emésztőgödröt és a híg trágyalé elvezetésére alkalmas rendszert építettek ki az istállóban. Külföldön járva látta ezt a módszert, de csíkszentsimoni ismerősét is felkereste, akinél már működik hasonló megoldás, így a tanulmányozás után kezdett sajátja kiépítésébe. – Figyelembe kellett venni azt is, hogy az érvényben lévő rendelkezések szerint téli időszakban a hóra nem lehet a trágyalevet kihordani, így a rendszer három-öt hónap mennyiségének befogadására is alkalmas kellett legyen. Az elmúlt hetek időjárása még kedvezett a munkálatoknak, hiszen az állatokat napközben még kint lehetett tartani – részletezte András, miközben megmutatta az istállót és körbevezetett a birtok egy részén. Bár a hegyek tetején már látszik a hó, a domboldalak még mindig késő őszi színvilágukban díszelegnek. Közben azt is megtudtam, hogy a kint legelő huszonhárom szarvasmarha közül öt növendék, a többi fejőstehén. Próbálkozásból nem volt hiány Beszélgetésünk alatt az is kiderült, hogy a fejlesztések során sok nehézséggel találkoztak az elmúlt években. Esetük is jól bizonyítja, hogy az elmúlt esztendők gyatra, összevissza mezőgazdasági szakpolitikája jócskán próbára teszi, s mondhatni, szinte a szakadék szélére sodorja a székelyföldi gazdákat. – Csináltunk egy 141-es pályázatot, de azzal nagyon nagyot buktunk. Nem azért, mert nem álltunk oda. Egyszerűen nem jöttek ellenőrzésbe, hányták-vetették az ügyet a hivatalok között, senki sem volt hibás... A pályázatért megalapítottuk a céget, aztán két évig teljesen támogatás nélkül maradtunk. Jobb lett volna, ha magunkra maradva gazdálkodunk, és jobban haladtunk volna. Többet veszítettünk a támogatások elmaradásával, mint amennyit előtte kaptunk. Az állandó változásban a legnagyobb gondot az okozza, hogy hiába megy az ember az APIA-hoz vagy a mezőgazdasági igazgatósághoz, senki nem vállal valós felelősséget. Én még olyan helyre nem tudtam eljutni, ahol ha egy információ kellett, akkor ez van, és alá merem támasztani. A gazdának jelen pillanatban nincs hátvédje. Teljesen magunkra vagyunk hagyva, mint a madár, repkedj, amerre akarsz. Ha jó irányba mész, jó, ha nem, nem... Senkit nem érdekel a mi sorsunk. A fiatal gazdáknak kiírt pályázaton is gondolkodtak, de a tej és hús árának csökkenésével a 40 ezer eurós pályázatba nem mertek belevágni. A helyi tenyésztők egyesületének elnöke szerint a „de minimis” támogatásra is igen kevés volt az idő, s szerinte ha igazán akarták volna, korábban is meghirdethették volna. Amikor Andrástól azt kérdezem, hogy szokott-e gazdasági számításokat végezni, határozottan és azonnal rávágja, hogy nem, mert nem szeretne gutaütést kapni. Azt mindenképpen tudja, hogy az elmúlt években nőttek a gazdálkodás költségei a gépesítéssel, mert üzemanyag, alkatrészek stb. kellenek. – Amíg kézzel az ember öt tehénnek elő tudja állítani a takarmányt, annál olcsóbb nincs, és az minőségi takarmányt jelent. Kezdtük gépekkel csinálni, de akkor a mellé abrak kell, mert a gépek nagyon tönkreteszik a szénát, felszacskálják. Akármilyen jó minőség terem, amíg felkerül a hiúba, akkorra már nincs minősége – állítja saját tapasztalatából a gazda. Alapvető probléma, hogy a tej ára igen alacsony, szeptemberre 99 banival fizették ki az udvarról elvitt tejet. A tej árából kiindulva András egyetlen példát mond: ha egy tehéntől napi tíz liter tejet tud eladni, akkor a mai árakkal az tíz lejt sem jelent. Tíz lejből pedig nehéz a tehenet eltartani és még abrakot is adni. Bár volt próbálkozás helyi termékek forgalmazására, egy kis üzlet elindítására, de végül nem lett belőle semmi – tudom meg a gazdától. A nehézség ellenére további fejlesztésen is gondolkodnak, és bíznak abban, hogy előbb-utóbb a tej ára is emelkedhet, ami mindenképpen segítheti őket a továbbhaladásban. Daczó Dénes