Túlélő csapatunk Fergeteg havának 8-ról 9-re virradó éjszakáját hatodszorra töltötte az Úz-völgyében. A Csíkszéki EKE keretében, Solti Imre szervezésében és vezetésével, 2022. január 8-án reggel, Csíkszentmárton Úz felőli kijáratától indulva áthaladtunk az 1100 méteren lévő Rugát-tetőn, a Hargita és Bákó megye határán lévő Úzvölgye település felé. A túlélés ez esetben azt jelenti, a túravezető által előre kitűzött, január eleji dátumon, az időjárás viszontagságaitól nem félve, a bevállalós csapat kint alszik sátrakban, a csillagos ég alatt. Ezt tesszük eleink bátor és küzdelmes harcáért, tiszteletünk jeléül. Ha belegondolunk, hogy ez csak egyetlen fagyos éjszaka, puskaropogás nélkül, máris könnyebb túlélni. Szóval, áthaladtunk Csinód és Egerszék településeken, majd Aklosra érve, meghallgattuk túravezetőnk tervét és beszédét, és közös ima után kis csapatunkkal nekiindultunk egy újabb kalandnak. Most is velünk tartott a helyi erdész, feleségével, akik már évről évre túlélnek velünk. Azonkívül, hogy sok értékes történelmi információt kapunk tőlük, most is biztonságot jelentett számunkra, nekik köszönhetően, hogy az 1300 méter magasan lévő Vaszok-tető alatti erdészeti munkásszálló közelében verhettük fel sátrainkat, így biztonságérzetet nyújtva, vihar vagy nagy fagy esetén, ha esetleg valaki bajba jutna. Utunk három és fél kilométeren át, az Úz-patak mentén, körülbelül 800 m körüli magasságban haladt, majd balra térve, egyre meredekebben emelkedtünk nehéz zsákjainkkal, „házainkkal” a hátunkon, poggyászunk a szintkülönbség emelkedésével egyre nehezebb lett. Elég korán megérkeztünk. A reggeli tiszta, de fagyos, csípős hideg ekkorra már ragyogó napsütéssé alakult. Élvezet volt a csillámokat szóró, fagyos hó tetejére a sátrakat felállítani. Jó volt a hangulat. Közben már ropogott a tűz a szalonnasütéshez. Mivel még nagyon korán voltunk, még egy körtúrát tettünk a Vaszok-tetőre a hadak útján járva. Gyönyörű kilátásban volt részünk. Beláttuk körben az összes hegyvonulatot. Mint másnap kiderült, jó ötlet volt aznap megtenni ezt az utat, mert reggel nyirkos, ködös időre ébredtünk, nagyon csekély látási viszonnyal. Visszaérve a táborba már esteledett. A kis tüzet már tábortűzzé varázsoltuk. Dalolgatással, teázással, beszélgetéssel készülődtünk az előttünk álló fagyos éjszakára. Az Égiek kegyesek voltak hozzánk. Nem volt olyan hideg az előző évekhez képest, de reggelre úgy is éreztük, hogy nem a kellemes meleg szobánkban éjszakáztunk. Jó érzés volt, hogy tettünk valamit azokért, akiknek tisztelettel tartozunk, és akikért minden évben ide zarándokolunk. Sátorbontás és reggeli után újra hátunkra kerültek a nehéz zsákjaink, és elindultunk az 1554 méteren lévő Saj-havas irányába, kerülővel, a hadak útját követve. Az eléggé meredek, havas csúcs megmászása és fotózása után elkezdtünk ereszkedni lefelé, vissza az aklosi kiindulópontunkhoz egy kellemes, szép útvonalon, igyekezve erdész barátunk közelében maradni, aki kifogyhatatlanul tudott mesélni a régi történésekről. Autóinkhoz érve, tele élményekkel, meleg öleléssel, vidáman búcsúztunk egymástól, túravezetőnktől, akinek megköszöntük, hogy évről évre megszervezi a Túlélő-túrát. Átvettük az általa készített kedves emléklapokat, néhányan forró teát ittunk a csinódi kisboltnál, majd hazatértünk meleg otthonainkba. Szép és hasznos volt ez a hétvége is!

Balázs-Bécsi Rozália, Csíkszereda