Idestova immár több mint fél éve, hogy karanténban vagyunk. Úgy gondolom, hogy a május 15-én feloldott kijárási korlátozással nem ért véget a bezártság időszaka. Egyrészt azért sem, mert megyénkben – a kormányhivatal adatai szerint – nagyjából háromszázan házi elkülönítésben várják szabadulásukat vagy éppen e fránya kór tüneteinek jelentkezését. Másrészt mindezek mellett szinte megszámlálhatatlan azon személyek sora, akik például edzőtermi, uszodai, iskolai, templomi, munkahelyi vagy éppen szórakozóhelyi karanténban vannak, mármint meg sem közelíthetik a felsoroltakat. S mindezt úgy, hogy vagy nem teszik lehetővé a járványügyi előírások, vagy önmaguk vannak rákényszerülve arra, hogy mindentől távol maradjanak, ezáltal is védve a beteg vagy idős családtagokat. Úgy látom, hogy ez a karantén(y) csak segíti az amúgy is elhidegülés, ridegülés útján járó kapcsolatok felgyorsulását. Vannak szülők, akik a kórtól rettegve nem engedik gyerekeiknek, hogy délutánonként a szomszéd lurkókkal játsszanak, többen elkerülik az olyan közösségi alkalmakat, amelyek korábban igazi kikapcsolódást biztosítottak számukra, vagy lemondanak kedvenc sporttevékenységeikről. Úgy vélem, mindezzel még nem is lenne olyan nagy gond, ha nem menne a lelki jólét kárára. Itt-ott megfordulva többen is azt mondják, hogy mindenféle szempontból sok(k) kezdett lenni a mindentől távolmaradás és a maszk okozta levegőtlenség. Sokan már beletörődtek a dolgokba, mások pedig igyekeznek a legtöbbet kihozni a helyzetből és kihasználni a (félig) új világ adta szerényebb lehetőségeket. Minap ezt meg is tapasztaltam egy igencsak színvonalas, nagyszerű táncelőadás alkalmával. A nagyérdeműt figyelve azt láttam, hogy elege van, de eleget is tesz minden járványügyi szabálynak, s még a maszkot is az előadás végéig viseli (nemcsak száján, hanem az orrán is), csak éppen közösségi, kulturális élményben részesülhessen. A produkció végén néhány nézővel szóba elegyedve többen is elmondták, milyen jólesett végre-valahára egy beltéri kulturális rendezvényen részt venni. Azt hiszem, nem véletlen a darab címének választása, mert egy hosszú karantén és egy szívet-lelket mulattató produkció után tényleg zeng a lélek, zeng a szó.