enyhe havazás
Tudunk olvasni?
Milyen buta kérdés, ugye? Hallom, ahogy felhördül a kedves olvasó: minek néznek engem ezek a firkászok? Nem is biztos, hogy egyértelmű választ lehet adni a kérdésre. Az, hogy szavakat tudunk formálni a betűkből, mondatokat a szavakból, s így tovább, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy meg is értjük az elolvasott szövegrészeket. Azt veszem észre, egyre kevesebbnek megy az értő olvasás, s ezt nap mint nap alátámasztja előttem valami friss tapasztalat a közösségi médiában. Nem baj, nem kell mindenki okos, olvasott, művelt legyen, ettől színesebb a világ.
Baj viszont az, hogy számukra is ugyanúgy elérhető az internet minden szeglete, mint azoknak, akik tudnak, akarnak válogatni az információk között. Akik nemcsak egy vagy akár több nézőpontot is elolvasnak, meghallgatnak egy-egy téma kapcsán, és csak azután alkotnak véleményt – s azt sem feltétlenül kürtölik szét a világban.
Két éven keresztül figyeltem, ahogyan körülöttem jó néhányan járványkezelési szakemberekké váltak. Mindig tudták, miért nem lesz hatásos az éppen hozott intézkedés, vagy hogy milyen akadályokba ütközik az oltáskampány. Közben választási kampányok is zajlottak, ugyanezek az emberek gyorsan politológusokká, szociológusokká avanzsáltak. Most háborús szakértők, mindent tudnak, ismerik a háterret mindkét oldalon, s tudják, ki mit fog lépni a következő időszakban. Arról, hogy mi a teendőjük a háború elől menekülőknek, negyed órát képesek beszélni egy lélegzetvétellel.
Indult a közelemben egy kisebb nyereményjáték. Egyszerű, szinte semmi tennivaló, a témához nincs is sok köze, úgy, ahogy a közösségi hálóhoz se, viszonylag kis közösséget érint. De népszerűsítik az arckönyvben is, megjelent egy fotó és fölötte három (!) mondatnyi szöveg a teendőkről. Négyszázötvenen osztották meg és írták oda félreérthetetlenül a fotó alá, hogy „osztva”. Van a hozzászólók között egy-két személy, aki próbálja jelezni, hogy ilyesmit senki se kért, de süket fülekre talál ez a bonyolult információ.
Ne legyünk ilyenek! Tudjunk, akarjunk olvasni, próbáljuk megérteni a körülöttünk zajló eseményeket. Nem baj, ha nem érjtük meg teljesen, van ez így. De legyünk tisztában a hiányosságainkal, s ne tegyük nevetségessé magunkat az egész világ előtt.
Barabás-Pál Hajnalka
-min.jpg)
