Nem! Egyáltalán nem ha­gyott közömbösen a honatyák által maguk számára megszavazott nyugdíj-kiegészítés. Mégsem szavaztunk hiábavalóan RMDSZ-es jelöltjeinkre, akik íme, bekeményítettek és nem hagyták leszavazni e délibábos törvényjavaslatot. Miért nem hiábavalóan? Csak! Azért, mert ezáltal megteremtődött mindannyiunk számára, akik dolgoztunk, nyugdíjasok lettünk vagy leszünk, annak a törvényes lehetősége, hogy – és ez javaslatom lényege – munkaidőnket 4 éves mandátumokra felosztva, minden mandátumért – de legalább háromért! –, amelyet nem oly veszélyes és eredményes munkával (?) töltöttünk el, ahogyan teszik azt honatyáink, a maguk számára megszavazott összegek – teszem azt – legalább 50 százalékát ítéljék meg nyugdíj-kiegészítésünkre. Alárendelve magukat mindannyian a „becsület kötelez” jelige parancsszavának! Tettük okainak magyarázatát színesen felvázolták mindannyiunk előtt. Csak az a fránya Pătraru, a TVR1-es A nemzet állapota című műsorában ne leplezte volna le ama magyarázatok hamis voltát! Miért érzem úgy, hogy a közönséges halandók mégsem részesül(het)nek az alig várt, és nagyon remélt parlamenti mannában? Ui. A tanügyiek testületileg hangolódtak rá javaslatomra, kérvén nyugdíj-kiegészítésüket. Ébred(ne) a társadalom? Dr. Veress Albert, Csíkszereda