enyhe havazás
erős felhőzet
Törtfuszulyka-péntekre várva
Nagyszerű dolog, ha családi hagyományokból vagy személyes meggyőződésből – esetleg mindkettőből – kifolyólag az ember nem töri különösebben a fejét a böjtön. Megélni, átélni vagy valahogy túlélni veszekedések nélkül – azt hiszem, ez a legfontosabb.
Hallok néha bigott vallási érveket. Például: ezzel az átmeneti önmegtartóztató életmóddal emlékezünk Krisztus urunk önfeláldozására. Egyes „elvadult” vegetáriánusok pedig ilyenkor érzik igazán nyeregben magukat: mert nem lehet véletlen, hogy valamennyi vallásban, filozófiában megtaláljuk a böjtöt spirituális és szervezet-karbantartási formaként. Ugyan már! Ha ugyanarról a Krisztusról beszélünk, akkor ő nem kicsinyeskedne ilyen elvárásokkal, és a vegaszemlélet ilyen jellegű népszerűsítése is elég olcsó poén.
Mindenki élje úgy meg a böjtjét, ahogy az számára a legjobb! De ez ne jelentsen elzárkózást. Az sem feltétlenül baj, ha néha nyitottságból vagy kalandvágyból kipróbáljuk mások böjtjét is. Legyen szó akár húsmentes péntekekről, akár kenyeres-vizes vasárnapokról, akár valami „durvább” módszerről. Számomra először idén alakult úgy, hogy „beleéltem” magam az ünnepkörbe. Eddig csak hallásból ismertem a húshagyókeddet, hamvazószerdát, torkos csütörtököt. Kedden még ettem húst, szerdán már nem, tegnap mindenből bepofáztam, és eltökéltem, hogy húsvétig péntekenként tényleg nem eszek húst. Nem azért, mert Jézus az én ragadozó lelkemért is meghalt, sem pedig a táplálékszakértő intelmeiért. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy a szükségesnél több húst eszek, és tudom, hogy ez éppen jó alkalom erre az „elvonóra”, mert körülöttem sem fognak zabálni.
Egyébként számomra csak a nagypéntek szent, és ha a szívem mélyére nézek, megvallom: ezt is csak nagymamám törtfuszulykája teszi azzá. Valamiért nem tartozik a „menő” ételek közé a törtfuszulyka, de én két lapáttal is tudnám gyúrni a képembe. Ehhez kell persze a pergelt hagyma, és a mamák elvitathatatlan konyhai szakértelme is. Így pedig nem azért várom a böjt végét, hogy végre húst egyek – mert közben is azt teszem –, hanem azért, hogy nagypénteken végre jól belakjak mama törtfuszulykájából. Ettől lesz számomra ünnep a böjt, és ez mellesleg az Úrnak és a vegáknak is tetszik. Gondolom. S ha nem, akkor sem bánom, mert élvezem.
Kovács Hont Imre
.jpg)
.jpg)
