havazás
borús égbolt
Tokándeficit
Majáliskor a Szejkén nem volt tokány, s ez meg is akadt egy udvarhelyi fehérnép torkán. Levelét megírta a „Polgár mester úrnak”, felhánytorgatván nekije, hogy felrúgta a régi, szép hagyományok pityókatokányos bográcsát, s nem jutott vala ingyen ünnepi eledel a zöldbe biciklivel turnézó, izé, „turázó” népeknek. Ilyen még nem volt, hogy ne legyen! Feltúrázta ezen magát az asszonyság, s töméntelen helyesírási hibával fűszerezett levelet tokányolt, s kiküldte azt az éterbe, lássa, olvassa mindenki. Fel lett róva a Polgár mester úrnak (!!!), hogy szégyen, gyalázat, „ijen még nem volt”, hogy ne jusson egy jó falat a legnagyobb székely egykori birtokán majálisozó hallámfalviaknak. Mer’ ugye, a székely főváros vezetője nem tudja, hogy a pityókás tokány május elsején úgy kell a népnek, mint lagziba a Székely himnusz, kampányban a gőzölgő aszfalt. A Szejkén viszont az falt, akinek jó volt a miccs. Miccsoda dolog ez, kérem? Fel lettünk háborogva. Hogyhogy Polgár mester úr megfeledkezett arról, hogy minálunk, Székelyhallámfalván, Székelyföldön, s azon kívül is a kívül frissen vakolt, fabudis napközik udvarán, nagyjaink koszorús, szalagos sírhantjának domborulatán tálalt ingyen étek a záloga minden kampánysikernek? S ha már a székely anyaváros vezetője kitolt a munkásosztállyal, nem volt képes tokányolni május elsején, legalább egy zsák krumplit, hagymát adhatott volna – így a fehérnép, aki főzött volna olyan tokánt, hogy ma is emlegetnénk. De a polgi nem adott. „Szégyen de nagyon”, búsult a Székely Udvarhelyi asszony, aki csalódott, mert a Polgár mester úr nem csak tokánt nem főz a jó munkát ünneplő népeknek, de még arra sem képes, hogy kiszálljon az autóból, kivegye a seprűt a sepregetők kezéből, s jól megseperje a Kossuth utcát. Nem tudjuk, a pityókás tokánynak ehhez mi köze, de nem is lényeges. A fontos, ami lényeg: az udvarhelyi polgármester nem mutat jó példát, nem főz a tokánt a Szejkén, s még csak nem is sepregeti a pénzt a zsebünkbe. „Hát köszönjük a május elsejei megtiszteltetés boldog a Székely Udvarhelyi nép hogy ijen ügyes Polgár mestert választott, ez csak egy kis útmutató példa. Polgár mester úr!!!” – zárja bánatos levelét az éhkoppon maradt polgártársnő, kinek levelét könnyezve olvastuk. Azt már rég tudjuk, hogy a göröngyös úton, setét éjjelen bolyongunk, s a balsors minket már régen tép, de a csillagösvényen bóklászó Csaba királyfit komolyan kérjük, szóljon az égieknek, hogy eme tokánért kiáltó vox populi ne legyen vox Dei. Ha meghallgatnak az Istenek, biz’ Isten összedobok egy pityókatokányt ebédre, s a Szejkén, a székely kapuk árnyékában tálalom.
Lázár Emese
.jpg)
.jpg)
