Személygépkocsik felújítása/felfrissítése esetén szokták mondani, hogy az „ráncfelvarráson esett át”. Talán nem indokolatlan ezzel a szóhasználattal élni az Adóeljárási Törvénykönyv legutóbbi módosítása kapcsán sem. Sőt akár ennél többről is szó lehet, mint ahogy egy járgány esetében is egy-két ráncfelvarrás után bekövetkezhet az újabb generáció piacra dobása is. A fiskális törvénykönyv esetében ugyan még nem tartunk itt, de előbb-utóbb az is bekövetkezhet. A minap egyelőre egy mélyenszántó módosítással és kiegészítéssel szembesültünk… Nemrégiben, pontosabban a Hivatalos Közlöny augusztus 31-i számában jelent meg az egy nappal korábban elfogadott 2017/30-as kormányrendelet, amely révén újólag módosították és kiegészítették az Adóeljárási Törvénykönyvre vonatkozó 2015/207-es törvényt. Amúgy ezt a törvényt már 2016. január 1-jei hatályba lépése előtt módosították, a 2015/50-es sürgősségi kormányrendelet, valamint a 2015/358-as törvény révén, azt követően pedig még nyolcszor (beleértve a mostani kormányrendeletet is). Elöljáróban indokoltnak tartottuk mindezt feleleveníteni, ugyanis ez a törvény, akárcsak az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es azon „jelenkori” jogszabályozások közé sorolható, amelyek az üzleti körök, a vállalkozások életét mindig is „megkeserítették”, kiszámíthatatlanná, beláthatatlanná téve még a közeljövőt is. Ez a bizonytalan, „kóválygásos” állapot nem látszik megszűnni továbbra sem, ugyanis a kormányt jelenleg is „igen élénken” foglalkoztatja néhány fiskális, pénzügyi (módosító jellegű) jogszabály kidolgozása. (Gondoljunk csak a társadalombiztosítási hozzájárulási befizetési eljárás tervezett módosítására.) A nagyszabású módosítást és kiegészítést sugalmazza már önmagában az a tény is, hogy az igen terjedelmes kormányrendelet 114 előírást tartalmaz, valamint több zárórendelkezést is. A szakmabeliek, mindazok számára, akik szolgálati feladata az Adóeljárási Törvénykönyv gyakorlatba ültetése (is) túl az újdonságszámba menő előírásokon problémát jelenthet az is, hogy a kormányrendeletben szereplő rendelkezések egy része máris hatályossá vált, de vannak olyanok is, amelyek szeptember 13-tól és olyanok is, amelyek csak 2018. január 1-jétől, továbbá olyan is, amely hatályát veszti 2018. január 1-jétől. Az már csak hab a tortán, hogy a gyakorlatba ültetés tekintetében menet közben meg kell jelenniük adóügynökség elnöki rendeleteknek, ám azok vonatkozásában nem szabott meg határidőt a kormányrendelet. Bürokráciacsökkentés A közpénzügyi minisztérium illetékesei szerint a módosításokról előzetesen egyeztettek az üzleti körök képviselőivel, s a jogszabályba beépült intézkedések révén lecsökkenhet az ügyintézéssel kapcsolatos bürokrácia, javulhat az együttműködés az adóhatóságok és az adófizetők között, elkerülhetővé válhatnak bizonyos félreértések. Lehet, hogy mindez bekövetkezik, de meg kell jegyeznünk azt is, hogy a kormányrendelet tervezetét csak augusztus 24-én hozták nyilvánosságra, s azt alig hat nap múltán el is fogadták. Arról nem is beszélve, hogy értesüléseink szerint azokra a konzultációkra, nem annyira a vállalkozói érdekképviseletekkel került sor, hanem egyes pénzintézeti szakmai szervezetekkel. A kormányrendelet áttanulmányozásából az következtethető ki, hogy esetenként pozitív elője­lű módosítások következtek be, és azok valóban az adófizetők ér­dekeit is „szolgálhatják”. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy az Országos Adóügynökség (ANAF) vagy a helyi közigazgatási hatóságok illetékes struktúrái által eszközölt fiskális ellenőrzéseknek megelőző, eligazító jellege is lehet, azaz azok „végkimenetelét” nem a szabálysértési bírságok kirovása kell hogy képezze (legalábbis esetenként nem). A fiskális kinnlevőségek befizetése tekintetében is bekövetkezik egy „leegyszerűsítés” olyan értelemben, hogy azt egyetlen, az Állami Kincstárnál megnyitott folyószámlán lehet majd eszközölni. Továbbá kitágul az elektronikus eszközök révén történő távközlési szolgáltatás is. Határokon átívelő… Az Adóeljárási Törvénykönyvbe bekerült egy merőben új fejezet is, amely révén beépültek a hazai jogszabályozásba az Európai Parlament és Tanács 2009/986-os, valamint a 2004/883-as rendeletei tartalmazta eljárások. (Gyakorlatilag az OECD adóügyekre vonatkozó kölcsönös adminisztratív együttműködési megállapodásáról van szó.) Ez azt jelenti, hogy az EU-tagállamok adóhatóságai kérésére a hazai adószervek kötelesek adatot szolgáltatni, s a kölcsönösség jegyében az ANAF-tól is igényelni lehet ilyen jellegű adatot. Fiskális adósságok „öröklése” A mostani módosítások között vannak olyanok is, amelyek akár közérdeklődésre is számot adhatnak. Ezek között említhetjük, hogy az örökösödési eljárás során a közjegyzőknek meg kell küldeniük az adóhatóságnak az örökösödési bizonylatot. (Hasonló kötelezettségük van a romániai kataszteri és ingatlan-nyilvántartási hivataloknak is.) Ilyenképpen, amikor is fiskális adósságokról van szó, az adóhatóság pontosan tudhatja, hogy ki és mit is örökölt. Az elhalálozott személy hagyatékának letárgyalása alkalmából a közjegyző köteles az adóhatóságtól és a helyi adóhivataltól kikérni annak a személynek a fiskális atesztálási bizonylatát, akinek a hagyatékáról van szó. Eddig az adóhatóságok számára nem létezett egy olyan eljárás, amely révén tudomást szerezhettek a hagyatéki eljárásokról, s ilyenképpen arról sem, hogy ki is örökölte az elhalálozott fiskális adósságait. Amúgy a közjegyzőknek nem minden esetben áll fenn a szóban forgó kötelezettsége csak, akkor, amikor is a hagyatéki vagyonban belefoglaltattak hátralékos fiskális kötelezettségek és másabb költségvetési kinnlevőségek is. Ami pedig a fiskális atesztálási bizonylatot illeti, azt nem kell kérelmezniük a közjegyzőknek azon adófizetőket illetően, akik az elhalálozásuk időpontjában nem rendelkeztek személyi azonosítószámmal sem akkor, amikor a közjegyzőtől egy örökösi bizonylat kibocsátását igényelik. Hecser Zoltán