Bízva abban, hogy ezen a téren is a zörgetőnek ajtó nyittatik, amint már több ízben is megtapasztaltam, a város vezetősége részéről pozitív visszajelzéseket kapva, nemcsak a saját érdekeim előterjesztésében, hanem minden ember ügyében, most is reménykedem, hogy meghallgatást nyerek! Bizalommal s reménykedve fordulok a vasúttársaság igazgatóságához. Remélem, nem hiába írok, mert szerintem az ember, ha mozgássérült, nem jelenti azt, hogy egész életét a négy fal közt kell leélje. Ő is igényli a nyári utazást, a kiruccanást, szép tájaink megtekintését. Csak nem mindenhová tud eljutni…! Hogyan tud egy sérült ember az egyik helységből a másikba eljutni, ha nincs buszjárat? S a vonatokon a le- és felszállás még az egészséges embereknek is nehéz feladat, felkapaszkodással, feltérdeléssel, egy mozgássérült számára gyakran megoldhatatlan feladatnak bizonyul. Egyszerűen képtelenség a vasúti közlekedés! Szeretném megkérdezni, miért nem lehet megkönnyíteni a vonaton a le- és felszállást, mint más uniós országokban?! Nem egy emberről van szó. Örülnék, ha a közeljövőben ez is megoldódna, hisz tudtommal egymás megsegítésére vagyunk. Tisztelettel Ghergheluca Ildikó, Csíkszereda