erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Tisztább jövőt!
Negyvenhármas cipőben taposom a Földet. A környezeti nyomom ennél jóval nagyobb. Néha elcsodálkozom azon, hogy mennyi szemetet tudunk termelni családilag. Éves szinten nem is merek belegondolni, hogy mekkora helyre lenne szükség ahhoz, hogy mind elférjen. Nem szoktuk szanaszét dobálni a szemetet, éppen ezért nem is tudom megérteni azokat, akik ezt teszik. Rendszeresen szedem a szemetet magunk után, de arra is volt már példa nemegyszer, hogy mások szemetét takarítottam.
Tegnap Gyergyóremetén átadták azt a hulladékgazdálkodási központot, amelyet azért építettek, hogy a nem hasznosítható anyagokat, a szemetet ott raktározzák. Hargita Megye Tanácsa 2013-ban írta alá azt az uniós finanszírozású projektet, amelynek eredményeként megyei szinten egységesen próbáltak megoldást keresni a hulladék és szemét kérdésére. Emlékszem azokra a huzavonákra, csatározásokra, amelyek a végső lerakó keresése kapcsán zajlottak. Magam is jártam több olyan helyszínen, amit kinéztek... A nagy csatározásban, ha a jó oldalát akarom nézni, lehet, tudatosabbak lettünk. Érezni kezdtük a súlyát a saját szemetünknek. Érezni kezdtük?
Kéthetente egy 120 literes konténer elszállításáról szól az a szerződés, amely alapján elviszik a családunk szemetét. Érdekes következtetésre jut az ember, amikor figyelni kezdi saját szemetét. A mennyiség semmiképp nem állandósítható. Az ünnepek idején például szemétből is több keletkezik. A bőség után pedig szemétben is visszafogottabb lesz az ember. Odafigyeléssel, tudatosítással könnyedén lehet eredményt elérni.
Néhány éve figyelem a mezőgazdasági témák trendjeit. Ezek közé tartozik a komposzt készítésének technikája, mikéntje. A mezőgazdasági könyvek kiadói is érzik a divathullámokat, így bármilyen könyvesüzlet polcán lehet találni ilyen témájú könyvet, idegen szerzőktől. (Nálunk még természetesnek gondolnák, hogy mindenki ismeri a komposztkészítés lényegét.) Az élet azonban sokszor felülírja a szakirodalmat és még a trendeket is. Tavasszal, ősszel is érdemes végigjárni „szemetes” napokon a kertes házak környékét, és látni lehet, amint a komposztnakvaló a szemeteskonténer mellett tornyosul. Ezt látva, nem véletlen, hogy tanítani, mondani, tudatosítani kell az embereket arra, hogy komposztálni kell, érdemes. Ezt tette az elmúlt hónapokban a megyei integrált hulladékgazdálkodásról szóló kampány is. Komposztálásra figyelmeztet, tanít.
Települési szinten az alkuk mellett az előző évben elszállított szemét mennyiségének súlya is meghatározza a szemét szállítási díját. Minél több szemetet termelünk, annál drágább a szolgáltatás.
Az élhetőjövő.ro oldalon részletesen is lehet tájékozódni a megyei projektről, ugyanitt néhány érdekes statisztikai adatot is találtam, e szerint évente 400 kiló szemetet termel egy személy Romániában, egy baba két év alatt 1 tonna pelenkát használ el. Két adat, ami számomra elég volt a döbbenethez.
A hulladékgazdálkodási projekt keretében a végleges lerakó mellett ideiglenes lerakók, válogatók is létrejöttek. A tervek szerint a hulladék 50 százalékát újrahasznosítják, 25-30 százalékát komposztálják, és csak a maradék kerül a végleges lerakóba.
Évekig ott éktelenkedtek településeink határában a szemétgödrök. Csíktaplocán volt az egyik méretes lerakó, amelynek helyén ma méretes gödör, illetve zöldülő domb látható. Most leginkább azon lehet elcsodálkozni, miként voltunk képesek évtizedekig nézni, szagolni a régi szeméttelep bűzét, füstjét.
A projekt, amivel a hulladék egységes kezelését próbálják megoldani a megyében, megközelítőleg 203 millió lejbe került. Ennyibe kerül a szemét kapcsán megnyilvánuló nagyvonalúságunk, és a hulladékgazdálkodással járó kiadások csak az érem egyik oldala. A másik oldalát nézve, jó, ha tükörbe nézünk... Tisztább jövőt!
Daczó Dénes
