borús égbolt
Tettetett európaiság
A kormány a menekültekhez és általában a migráns-befogadási ügyekhez úgy viszonyul, mint az egyszeri legény a katonasághoz: csak távolról szereti, közelről már korántsem látja szépnek. Legalábbis konklúzióként akarva-akaratlanul is ezt tudom levonni Victor Ponta kormányfő gyors véleményváltásáról, a múlt heti és mostani – tegnapi, tegnapelőtti – azonos témájú nyilatkozatainak összehasonlításából. Így például míg a miniszterelnök egy hete európaiságát még Szíjjártó Péterrel vagdalkozva, Magyarország újabb kerítésépítési törekvéseinek éles bírálatával és a magyar határzár miatt kizárt vagy kerülőutakra kényszerült menekültek készséges befogadásának hangsúlyozásával vélte bizonyítottnak látni, addig a napokban mégis inkább azon néhány uniós tagállam háta mögé próbált besorolni – Magyarországgal egy térfélre keveredve –, akik egyértelműen nemet mondanak a Görögországba és Olaszországba érkezett migránsok Brüsszelből előírt kötelező kvóták szerinti befogadására, elhelyezésére, gondozására. Márpedig a belügyminiszterek keddi döntése értelmében az Európai Bizottság hamarosan 120 ezer menekültet oszt szét a tagállamok között. Románia européer kormányfője pedig most, hogy a befogadásra várók Bukarestből nézve is kézfogási közelségbe kerültek, hirtelen még az országra két rendben tukmált 4837 migránst is sokallja. Persze, hogy sokallja, hiszen a Románia nevében tett önkéntes vállalásban a kormány mindösszesen 1785 menekült elhelyezésére gondolt, azaz nagyjából annyira, mint amennyi a határzár kiterjesztése előtt Szerbia felől a zöldhatáron át Magyarországra átlagosan fél nap alatt, a szigorítás híre után pedig röpke 2-3 óra leforgása alatt besétált. Azokért a számokért, azokért az emberekért, azokért a menekültekért európai gondolkodású miniszterelnökünk akkor még éppen annyira aggódott, mint a zöldek a szögesdróttal elválasztott vadnyúl- és őzcsaládok lelkivilágáért. Semennyire.
Ponta gondja inkább az, hogy a menekültválság most már azokat a Romániához hasonló, gazdaságilag fejletlenebb, schengeni övezeten kívüli EU-s tagállamokat is cselekvésre készteti, amelyek a tranzitországok – görögök, magyarok, olaszok, horvátok –, illetve a célországok – németek, britek és skandináv nemzetek – felé hömpölygő menekülthullám sodrásából mindeddig sikeresen kimaradtak. Ponta számára márpedig – politikai értelemben – ennél kényelmesebb állapot nem is letézhetett. Hisz ily módon egyszerre lehetett Orbán Viktorék határozott magatartásának bírálatával itthon is népszerűséget szerezni, kellemetlen belpolitikai ügyekről a figyelmet másra terelni, ugyanakkor felelős, befogadó, migránspárti európai államférfinak mutatkozni, azaz a magyar kerítésépítési megoldásra összevont szemöldökkel tekintőknek Brüsszelben is olcsón, kockázatmentesen barátja maradni.
A gond ezzel csak az, hogy az ideális állapot ma, holnap Bukarest számára is megszűnik: a minden és semmi mellett el nem elkötelezettség csiki-csuki pozíciója változik, felbomlik. Az Európai Bizottság Romániának is megküldi a maga befogadásra kötelezett migránscsomagját, ezzel pedig megérkeznek azok a nyűgök, költségek és problémaforrások is, amiknek helyes és helytelen, méltó és méltatlan kezeléséről – tisztes távolságból – könnyebb volt másoknak tanácsot osztogatva európai módon beszélni, semmint a „migráns-válság” sok-sok ezer alanyával a romániai elhelyezőközpontokban is heteken, hónapokon, éveken át a gyakorlatban is európai módon bánni. De ez utóbbin már a kormányfői álöröm és mellébeszélés nem segít.
Domján Levente
web.jpg)
.jpg)