A Székelyföld Galériában látható kiállításon Kristó Róbert újabb alkotói arcát mutatja be a nagyközönségnek. A tárlat anyagát Túros Eszter művészettörténész méltatja. [caption id="attachment_43348" align="aligncenter" width="5186"] Fotó: László F. Csaba[/caption] Kristó Róbert fotós és grafikus. A kettő sokáig külön-külön, egymást felváltva volt jelen életében. Most, ezen a kiállításon együtt, egymás mellett, egymást kiegészítve látjuk fotóit és grafikáit. Ismerős tájakat szokatlan tálalásban. Mindkét műfajban sajátos hangra lelt, ugyanazt láttatja más-más eszközökkel. A természetet, a tájak rajzolatait nemcsak rögzíti, hanem alaposan tanulmányozva, rezdüléseit mind jobban megismerve, vele együtt hozza létre alkotásait. Ezeknél a páros alkotásoknál a fotó az első, és ezek a fotók – bár fényeiknek játéka nagyon is mulandó, változékony – legtöbbször tudatosan, előre megtervezett képalkotás eredményei. Sajtófotós terepezései lehetővé tették, hogy jól megismerje a környéket és a különböző helyszínek évszakok, napszakok, időjárási viszonyok függvényében változó fényeit, képeit. Kristó Róbert fotós-grafikus, aki ebből a kétféle perspektívából egyszerre figyeli tájait. Akkor és oda megy fotózni, amikor és ahol tudja, mire számíthat – már amennyire a természet kiszámítható. Ezeken a fotóin érezni lehet grafikustekintetét, amilyen érzékenyen viszonyul a fény-árnyék játékhoz, ahogy az ismerős tájban valami olyasmit kíván láttatni, ami több mint táj, több mint természet, mégis csak általa létezik. Fényből katedrális. Az átmenetek, a változás érdekli. Hogy közhelyesen fogalmazzak, a pillanat varázsa. Nem a fehér és nem a fekete, hanem a szürkék. Az árnyékok vonalai, titkai, meglepetései. A természetben, a tájban számtalan variáció, lehetőség rejlik, amelyeknek az ember is alakítója lehet pusztán azáltal is, ha megváltoztatja nézésének irányát, idejét. Valahogy így viszonyul Kristó Róbert is a lencsevégre kapott látványhoz, a természetművészek alázatával és kíváncsiságával közelít tájaihoz, hogy aztán a látottakat, a természet kínálta, izgalmas és kiszámíthatatlan lehetőségekkel együtt, egy másik nyelvre fordítva, a grafika eszközeivel bírja szóra. És ez a fordítás talán a legizgalmasabb része a kettős képalkotásnak. Nem csupán arról van szó, hogy átrajzolja a formákat üres felületekre, hanem inkább arról, hogy a grafika kínálta lehetőségekkel, technikákkal élve, úgy próbál a természettel együttműködve képeket létrehozni, hogy megszünteti a fotózással együtt járó távolságot, közvetettséget alkotó és tárgya között. A természet fizikailag is részévé válik a képeknek, megteremtve azok ritmusát, lüktetését. Gerendákon és csűrkapukon kikísérletezett frottázstechnikának köszönhetően, az évgyűrűk ismétlődő, mégis mindig új tartalmakat/információkat hordozó rajzolatai vonalkódszerűen barázdálják a homogén felületeket, melyeknek a grafikus szab határokat, és ezek az évgyűrűk gyakran olyan meglepetéseket is tartogatnak, melyek befolyásolhatják, alakíthatják az alkotó szándékait, az alkotás folyamatát. A természet jelenvalósága kétféleképpen valósul meg Kristó Róbert munkáiban, és ő folyamatosan ebben a kettősségben gondolkodik, ez szab határ képeinek, ebből a kettősségből teremt egyensúlyhelyzeteket, természetes harmóniát.