Az erdélyi unitárius templomok egyik gyöngyszemévé vált a 2017 és 2020 között kívül-belül teljesen restaurált oklándi templom – ezt vallja Kelemen Éva pedagógus, a néhai lelkész özvegye. A templomot többek között a kazettás mennyezet, két műemléknek számító faragott kő bejárat, egy 1848-as toborzózászló, illetve az erkélyen lévő 1713-ból származó mellvédtáblák díszítik. Borongós, sűrű ködös időben indultunk fotós kollégámmal Oklándra. Csíkszeredát elhagyva, már a hajtűkanyarokon túl kacsintgattak a téli napsugarak. A homoródmenti kis településen kellemes időjárás, illetve vendéglátónk, Kelemen Éva pedagógus, a néhai unitárius lelkész özvegye fogadott. Tőle megtudtuk, hogy az oklándi templom történetében három fontos évszámot jegyeztek. – Az egyik az a XIII. század, amikor az Árpád-kori templomrész épült. Ehhez tartozott egy kis négyszög alakú szentély, amely a katolikus templomok része volt. Aztán a 15. vagy 16. században – nincs pontos leírás, csak az építészeti kutatások alapján tudjuk megközelítően – lebontották az említett négyszög alakú szentélyt, és egy hagyományos, félkör alakú szentéllyel zárták be a templomhajót. A templom úgy állt egészen 1937-ig – közölte Kelemen Éva. Mint mondta, az 1930-as években a falu lakossága megnövekedett, majd 1933-ban új lelkész került a településre. Akkor merült fel a falubeliek részéről egy új templom építésének igénye. A lelkész felmérte a helyzetet, és látta, hogy a régi templomban olyan művészettörténeti értékek vannak, amelyeket nem szabad eltékozolni. Ezért felkérte Debreczeni László tervezőt, akinek tervei alapján az istenházát átépítették. Ekkor lebontották a középkori szentélyt, a hajót pedig új és nagyobb keleti résszel toldották meg, illetve ekkor felújították az orgonát is. A templom ekkor nyerte el mai formáját. – Debreczeni gondosan ügyelt arra, hogy mindent, amit ő művészettörténeti szempontból értéknek ítélt meg, azt be is építsék az új templomba. Úgyhogy az új templomrészben itt van ez a román kori sekrestyebejáró, a két kegytartó, illetve látható a régi gótikus kőtemplom bejárata is. Az volt a templomnak az egyik eredeti bejárata – hangsúlyozta a pedagógus. Megjegyezte: a gyülekezet tagjai megpróbálták megakadályozni a kazetták visszahelyezését is. Arra hivatkoztak, hogy ósdi dolgokat nem szeretnének templomukban. – Úgy maradtak meg az 1786-ból fennmaradt kazetták, hogy a lelkész már a harmadik közgyűlésen azt mondta, ha már nem engedik meg visszahelyezni a templomba, akkor engedjék meg, hogy megvásárolhassa, és akkora árat ígért, ami a templomépítés költségének a harmadát tette ki. Akkor az emberek összesúgtak, és mondták, ha a papnak ennyit megér, akkor lehet, hogy mégiscsak vissza kéne tenni a templomba – eleveníti fel a történteket Kelemen Éva. A templom mellé 1953-ban egy kis szeretetotthont is építtetett a gyülekezet. A múlt rendszerben odajártak vallásórákra a település legkisebbjei. Vendéglátónktól azt is megtudtuk, hogy a templom 1937-es átépítése óta a 2017 és 2020 közötti restauráláson kívül, nem volt semmilyen állagmegőrzés, de ezúttal nemcsak a templom, hanem a környezete is megújult. – A felújítás előtt is egy nagyon szép templom volt, de így a munkálatok után az erdélyi unitárius templomok egyik gyöngyszemévé vált – emelte ki a tavaly elhunyt lelkész özvegye. Rámutatott: a renoválás tervezése már 2014-ben elkezdődött, végül a kedvezően elbírált különböző pályázatokból elnyert összegekből láttak neki a kivitelezésének. A templomban lévő Szent László királyt és az apostolokat ábrázoló freskókat teljes egészében feltárták, és nemcsak restaurálták, hanem rekonstruálták is. – Ezt a falképábrázolást nagyon különlegessé teszi az a jelenet, amelyen látszik, hogy Szent László kivonul a várból, majd ahogyan a trónuson ül, és az angyali kéz a fejére helyezi a koronát. Más ábrázolásokon általában a püspök koronázza meg. A kutatók szerint egy felvidéki templomban van még egy ilyen ábrázolás – tudtuk meg Kelemen Évától, aki azt is elmondta, hogy az oklándiak mindig igyekeztek rendben tartani a templomot és környékét. Arra a kérdésünkre, hogy a felújított istenházát van-e, aki benépesítse, azt válaszolta: 1992-től férje töltötte be a lelkészi tisztséget a településen, de ő 2020-ban elhunyt. A néhai lelkész gazdasági fejlesztést elősegítő feladatokat is ellátott, sőt folyamatosan népszerűsítette a szülőföldön maradást, hatására legalább harminc család döntött úgy, hogy Oklándon marad. – A férjem mindig azt mondta, hogy a földet ne hagyjátok, így pékséget és malmot hoztunk létre, illetve mintafarmot. Azt gondolom, hogy ezeknek a cselekedeteknek visszaható erejük volt. A fiatalok látták azt, hogyha itthon maradnak és gazdálkodnak, akkor meg tudnak élni – részletezte az egykori lelkész özvegye. Rámutatott: van olyan család is, amely Kanadából költözött haza. És hogy a jó pásztor példáját lesz-e ki kövesse, az néhány évtized múlva kiderül. Egy biztos, az egykori tiszteletbeli székely mellszobra és a teljes körű templomrenoválás mindig is emlékeztetni fogja az oklándiakat arra, hogy az állhatatos hitnek és kitartó munkának megvan a gyümölcse.

Biró István