A csíkszeredai Megyeháza Galériában megnyitották a Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka című kiállítást, amely Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész pályaképét mutatja be. A kiállítás február 23-ig látogatható. Péter Ágnes beszámolója. A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet közleménye szerint kevesen gondolnak arra, hogy a művészetek és a tudomány műveléséhez mennyire szükséges a biztos létalap is. A közlemény szerint Kató Béla főtiszteletű püspök kiemelte annak az 1629-ben minden felekezetre kiterjedő Bethlen Gábor-féle nemeslevélnek a jelentőségét, amely lehetővé tette, nemesi rangra emelte az erdélyi protestáns (lutheránus, református, unitárius) lelkipásztorok fiú- és lányutódait. ‒ A lelkipásztor az ordináció révén korábban is a nemesség közé számláltatott, és privilégiumai kiterjedtek családjára is – mondta. Az erdélyi értelmiségi Berde család Ahogyan a közleményben olvasható, a nagy fejedelem nemeslevele az erdélyi művelődéstörténet egyik meghatározó elemévé tette a református értelmiségi családot. Ezek a családok túlnőtték az egyház határait, a lelkipásztor édesapa fia gyakran orvos, történész vagy matematikus lett. A laborfalvi Berde család is ilyen volt. Évszázadok során a haza, az egyház, a tudomány és a művészetek terén alkottak maradandót. Nem véletlen, hogy a kálvini tanok közül a legfontosabb a Berde lányok gondolatvilágában az, hogy a hithű élet a kiválasztottság jele. Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka, amelynek gyümölcsöztetése kötelesség, nem egyéni érdem, ugyanakkor a kijelölt úton való megtorpanás istenkísértés. Amint a kiállításról szóló leírásban is olvasható, a két alkotó jelentőségéről ízelítőnek talán elég, ha azt említjük meg, hogy Szabó Magda ezt írja Berde Máriáról, a Baumgarten-díjas, Corvin-koszorús írónőről: „Aki úgy tud írni, mint egy magyar Burns, ne szidja Seherezádét, mert ráhagyta mesemondó képességét.” Berde Amál „gyönyörű színérző tehetségéről” Thorma János, a festőnő legkedvesebb mestere, így fogalmazott: „Vigyázzon is jól ezen különösen nagy adományára a természetnek, mert mindent megtanulhat a festő, de ezt az egyet nemigen lehet tanulással elsajátítani senkinek, aki nem született ezzel.” A kiállítás két különleges művész, egy író és egy festő testvérpár, R. Berde Mária és Dóczyné Berde Amál pályaképét ábrázolja, okmányok és műalkotások, valamint riportok segítségével. Mint a közleményből megtudtuk, a tárlat Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány elnökének kitartó gondoskodása nyomán született meg. A kiállítás létrehozásában közreműködött az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatala, az Erdélyi Református Gyűjtőlevéltár, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Filmművészeti Szak, a Székely Nemzeti Múzeum és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. A Tőkés és Berde család, a leszármazottak ‒ mind a debreceni, mind a zalaegreszegi, mind az udvarhelyi ágon ‒ segítették a kiállítás létrejöttét. [caption id="attachment_144058" align="alignnone" width="2560"] A kiállítás ritkaságokat is tár az érdeklődők elé[/caption] Február 23-ig látogatható a tárlat A kiállításmegnyitón Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a jelenlevőket. Mint mondta, reményeik szerint ez a kiállításmegnyitó nemcsak attól különleges, hogy ritkán látott témát lehet megismerni, hanem attól is, hogy a Csíki Játékszín színészei közreműködésének köszönhetően összművészetivé vált az esemény. A kiállításmegnyitón ugyanis közreműködtek a Csíki Játékszín színészei, Dálnoky Csilla és Márdirosz Ágnes, akik olyan szövegeket olvastak fel, amelyeket a Berde testvérek írtak. Ezt követően Lukács Bence Ákos konzul köszöntötte a meghívottakat és az érdeklődőket. Mint mondta, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet és a csíkszeredai főkonzulátus már többször szervezett együtt rendezvényeket, erre példa ez a kiállítás is. ‒ A mai kiállítás arra figyelmeztet bennünket, hogy az elfeledett életművek és alkotók nélkül nemcsak az összkép nem lenne teljes, de azt is mutatja, hogy jelentőségük, hatásuk nélkül nem tartanánk ott, ahol most tartunk. Igaz ez a megállapítás a két Berde nővérre is, akik a két világháború közötti és az azutáni időszak meghatározó egyéniségei, alkotói voltak – mondta a konzul. Lukács Bence Ákos szerint elismerés illeti a kiállítás ötletgazdáit és szervezőit, hiszen a tárlatnak fontos szerepe van abban, hogy Berde Mária és Berde Amál a magyar kulturális emlékezetben ne merüljön feledésbe. Úgy véli, a testvérpár életműve példaként szolgálhat mindenki számára, hiszen hiteles művekről és sorsokról van szó, valamint időtálló alkotásokról. Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a kiállítás kurátora elmondta, hogy ez a kiállítás, azonkívül, hogy bemutatja a testvérpár életpályáját, ritkaságokat is tár az érdeklődők elé, hiszen a kiállított tárgyak egy magángyűjtemény részei. ‒ Rendkívül érdekes folyamat volt a kutatás. A Bánffy-kutatás alkalmával előtérbe került Szilvássy Karola, akivel Berde Mária konfliktusban volt. Így figyeltem fel az írónőre, mert ez a konfliktus a helikoni körben zajlott. Nem kicsinyes ellenségeskedés volt ez, hanem olyasmi, ami irodalmi vitát indított el. A Vallani és vállalni vitát ugyanis Kuncz Aladár adta Berde Mária kezébe. Berde Amál életének pedig a legkiemelkedőbb pillanata az volt, amikor Thorma János átadta neki a Nagybányai Művésztelep vezetését – mondta Szebeni Zsuzsa. Hozzátette, hogy szerinte az is nagyon érdekes, ahogyan Berde Amál gondolkozott a népművészetről, ezért ezt is beépítették a kiállítás anyagába. A megnyitón Dálnoky Csilla olvasott fel Berde Amál Az erdélyi magyar népművészet lelke című írásából részleteket. Ezt követően Szebeni Zsuzsa ismertette Berde Amál életrajzát, majd Márdirosz Ágnes felolvasta Berde Mária önéletrajzát. Végül Szebeni Zsuzsa elmondta, hogy a kiállítás különlegessége az az emlékplakett, amely Berde Amált ábrázolja, de készítője ismeretlen. Az emlékplakett Gergely Erzsébet tulajdonában van, és remélik, hogy idővel fény derül az emlékplakett készítőjének kilétére.