tiszta égbolt
kevés felhő
Távollét
Elgondolkodtató következtetésekre jutottak a Hargita Megye Tanfelügyelősége munkatársai által készített felmérés szerzői: a Hargita megyei kilencedikes diákok mintegy 15 százaléka reggel 5 és 6 óra között vagy annál korábban indul el otthonról ahhoz, hogy beérjen az iskolába. A korcsoport 64,04%-a 8–10 órát van távol az otthonától, 16,67%-uk 10–12 órát, 13,16% 7–8 órát és 6,14%-uk több mint 12 órát. Gondoljunk bele: kora hajnali kelés, félnapos otthonról való távollét az osztályrésze a 14–15 éves gyermekek – mert még gyermekekről van szó, bármennyire is kamaszodnak, s szeretnének nagyobbnak, felnőttnek tűnni! – közül minden hetediknek. Értelemszerűen ezek falusi környezetben élő gyermekek, akik gyakorlatilag a vonaton-buszon, az iskolában, majd ismét a vonaton-buszon töltik mindennapjaikat, legalábbis a napnak azt a részét, amikor világosság van, de sokan vannak, akik sötétben indulnak otthonról és sötétedés után érnek haza. Kérdés, hogy mikor van ideje tanulni, pihenni, egészségesen táplálkozni, játszani – hisz gyermekekről van szó, ismétlem! –, netán besegíteni a házimunkába.
A szakemberek szerint a gyermekek fölöslegesen sok időt töltenek el az iskolában. Ez egyrészt a szülőknek kedvez, mert nem kell azon törnie a fejét, hogy miként oldja meg a gyermek felügyeletét, míg ő dolgozik, alig pár órát kell magára maradjon a gyermek. S kedvez az iskolavezetőknek, tanároknak, mert munkát tudnak biztosítani a pedagógusoknak. De kedvez-e vajon a gyermekeknek? S kedvez-e a magyar nyelven tanuló gyermekeknek, akiknek eleve több tanórájuk van, mint románul tanuló társaiknak, ugyanis órarendjükben többletként szerepelnek a magyarórák és a kisebbségtörténelem is. Arról nem is beszélve, hogy a tapasztalatok szerint nem minden iskolában tartják be a maximális tanóraszámot, gyakran két órában tanulnak a gyermekek olyan tantárgyat, amelyet egyben is lehetne tanulni, illetve olyan órák szerepelnek, amelyek nem lennének kötelezőek adott osztályban. Nem természetes, hogy egy nyolc-kilencedikes gyermek naponta nyolc vagy annál több órát töltsön az iskolában, ráadásul azt is elvárják tőle, hogy jól teljesítsen tanórán és az iskolán kívüli foglalkozásokon egyaránt. Mint ahogy az sem természetes, hogy a magyar gyermeket azzal büntetik, hogy naponta legalább egy órával többet kell töltsön az iskolában, mint románul tanuló társai. Nem hiszem, hogy ebben nincs némi szándékosság, finom késztetés arra, hogy a szülők a könnyebb utat válasszák gyermekeik számára… De hát ki mondta, hogy könnyű és egyszerű dolog magyarnak lenni…?!
Arról is szeretnék olvasni, hogy az elemi iskolás és az általános iskola felső tagozatán tanuló gyermekek mekkora hányada hányódik az utakon naponta az iskolaösszevonások következtében. Bizonyára nagyon szomorú számsorok kerekednének ki, s megdöbbennénk, hogy hány gyermek utazik naponta sok-sok kilométert azért, hogy tanulhasson.
Nos, mindez nem a tudás megszerzését és elmélyítését, hanem a gyermekek elidegenítését, természetes környezetükből való idő előtti kiszakadását, végső soron a kisebb, vidéki közösségek szétzilálását szolgálja.
Megéri?
Sarány István
_cm.JPG)