Tavasz
Idén a tavasz nem maradt soká. Néhány napot tartott a kellemes meleg időjárás, aztán nyomtalanul eltűnt. Mire legközelebb meleg lesz, az már nem tavasz lesz, hanem nyár. Ilyen hideg májusra én még nem emlékszem. Ennek két oka lehet: vagy tényleg nem volt ilyen hideg május, vagy rossz a memóriám. Ha utóbbi eset forog fenn, akkor is szokatlan, hogy ennyire hűvös legyen az idő májusban. Leszámítva a szerencse fiait, akiknek mindig minden körülmények között jól megy soruk, az idei tavasz nem sok jót hozott. Össze is lehetne foglalni két szóban. Szükségállapot és vészhelyzet. Elnézést, ez már három szó. Mindig is egyetértettem azzal a bölcs mondással, hogy háromféle ember létezik: aki tud számolni és aki nem. Tréfát félretéve, az idei tavaszunk egy csöppet sem volt vicces. Eleitől a végéig egy világjárvány fogságában telt el. Sokan hónapokig egyáltalán nem láttuk családtagjainkat, pedig legfeljebb néhány óra utazás választott el tőlük tömegközlekedéssel. Apropó tömegközlekedés: a busztársaságoknak sem egyszerű az életük. Tegnap óta ismét van buszjárat Székelyudvarhely és Csíkszereda között, a szükségállapot és a vészhelyzet miatt azonban az emberek annyira elszoktak a tömegközlekedéstől, hogy tegnap reggel Udvarhelytől Szeredáig én voltam gyakorlatilag az egyetlen utas. Persze mind a 15 ülőhelyen terpeszkedve én kényelmesen utaztam, de szegény busztársaságnak vérszegény volt így a bevétele. Látszik, egyáltalán nem lesz könnyű visszarázódnunk a régi kerékvágásban. A világjárvány gyökeresen felforgatta az életünket. Olyan új szavakat kellett tanulnunk: mint karantén, vesztegzár, szükségállapot. Ezeket a legjobb esetben is jó, ha könyvből olvastuk. Ezzel együtt a tavaszt mégsem tudtuk teljesen kizárni az életünkből. Mert attól még ugyanúgy rügyeztek a fák, fészket raktak az énekesmadarak, mint máskor. És bizony még az sem teljesen példátlan eset, hogy a szükségállapotnak is köszönhetően emberek kerültek közelebb egymáshoz vagy éppenséggel egymásra találtak. Ez a természet rendje. A hétvégére azt ígérik, megjön a jó idő is. Talán ez a tavasz mégsem telt el hiába.
Kiss Előd-Gergely