Hirdetés

Tavasszal visszatérnek a régészek

HN-információ
Nagy volumenű, jelentős eredménnyel járó ásatások folytatására készül a Haáz Rezső Múzeum. Sófalvi András régész vezetésével tavaly nemcsak a Székely Támadt-várnál zajlott kutatás, hanem az is kiderült, hogy a Székelyudvarhely határában pár éve feltárt vizigót falu jóval nagyobb a korábban gondoltnál. Sőt, Erdélyben eddig ez a legnagyobb ismert vizigót település. [caption id="attachment_44892" align="aligncenter" width="1000"]Tavasszal visszatérnek a régészek Vizigót falu állt itt a Kr. u. 3-4. században. Régészeti objektumok feltárásaFotók: Sófalvi András[/caption] A Kadicsfalvi réten, a Matrica gyár mellett még 2008-ban egy nagy vizigót telepet tártak fel a múzeum régészei, a leletanyagból 2010-ben készült el a Haáz Rezső Múzeum első komolyabb saját régészeti kiállítása, a Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhelyen című tárlat, amelyet több városban is bemutattak. Az ipari negyed tovább terjeszkedik, egy helyi cég (Color Metal Kft.) költöztetné oda a gyártelepét, ezért tavaly júniusban egy szondázó ásatásra kapott felkérést a múzeum. – Meg kellett vizsgálnunk, hogy mennyire terjed ki a lelőhely arra a telekre, amelyen építkezni akarnak. Kiderült, hogy majdnem egyhektárnyi területet kellene feltárni, mert a gót telep nagyobb kiterjedésű még annál is, mint amit eddig hittünk. Több hektáron helyezkedhetett el, lényegében ma ez a legnagyobb ismert vizigót település Erdélyben. Korábban is a legnagyobbnak gondoltuk, most mi döntjük meg önmagunk rekordját – mondta el Sófalvi András, az ásatásokat vezető régész. Egy kis gót történelem A germán nép, amely a rómaiakat is továbbállásra készteti innen a Kr. u. 270-es években, a 3. század vége felé telepedik meg a mai város északkeleti részén, a Nagy-Küküllő jobb partján. A gótok hatalmas vándorutat tettek meg Európában, az Elba vidékéről indulnak el Krisztus születése körüli időkben, a 3. századra már leérnek a Fekete-tenger mellékére, a kelet-európai sztyeppevidékre, óriási kiterjedésű területet fednek le, később fel is oszlanak keleti és nyugati gótokra, ez utóbbiak a vizigótok – avat be az ókori nép történelmébe Sófalvi. – Törzsszövetségük hatalmas történelmet ír itt több mint száz éven át, egészen az Al-Dunáig követhető a letelepedésük, majd a 4. század végén a hunok érkezése készteti továbbállásra őket, akárcsak a keleti gótokat. Ekkor kezdődik a vizigótok nagy vándorlása, először a Balkánon, aztán Itáliában jelennek meg, még Rómát is kifosztják 410-ben, és egészen a Ibériai-félszigetig eljutnak, tulajdonképpen a mai spanyolok elődeinek tekinthetők – fejtette ki a régész. Erdélyben tehát mintegy 100 évig éltek, és az újabb kutatások – többek között a Haáz Rezső Múzeumé is – azt mutatják, hogy nagyon sűrűn megszállták a területet. Erdély településtörténete a római kor után egészen a késő Árpád-korig soha nem volt ilyen sűrű, csak Délkelet-Erdélyből eddig már több mint másfélszáz telepről tudunk. Ezt követően a hun korszakból nagyon kevés leletünk van, később a gepidák is jóval szerényebb településhálózattal rendelkeznek, akárcsak az avarok, szlávok. – Szinte ezer évnek kell eltelnie, hogy ugyanennyire sűrű településhálózat kialakuljon ebben a térségben. Pontos okát ennek a sűrűségnek nem tudjuk, valószínűleg Erdély akkora biztonságot jelentett földrajzi jellemzői miatt, hogy akár a kelet-európai síkságról is betelepedhettek ide – vélekedett Sófalvi András. [caption id="attachment_44893" align="aligncenter" width="1000"]Tavasszal visszatérnek a régészek Félig földbe mélyített lakóépület feltárása. Zajlik a munka a Kadicsfalvi réten[/caption] Élet a vizigót faluban Az újabb feltárások folytatását képezik a korábbinak, a kutatás az elején tart. A szórványosabb leletanyag miatt Sófalviék úgy gondolják, hogy az egykori vizigót falu keleti szélén ástak az ősszel. – Másképp néz ki ez terület, mint a 2008-ban feltárt. Nem azt mondom, hogy az volt a központja az egykori gót falunak, de mindenképpen egy sűrűbb településrészre bukkantunk akkor, a házak nyomait utcás – soros elrendezésben találtuk. Az a szép ebben, hogy korábban elég keveset lehetett tudni a gót településekről, de ennek a lelőhelynek köszönhetően teljes spektrumában ott van a régész előtt, hogy hogyan is nézett ki egy ilyen telep, házakkal, gazdasági épületekkel, földbe ásott tároló vermekkel – emelte ki Sófalvi András. A feltárt épületek, többnyire lakóházak száma a tavaly kiásottakkal együtt már 25 fölé emelkedett. Ezek részben földbe mélyített, faszerkezetes veremházak voltak. – Ástak egy alapgödröt, a sarkokba nagy oszlopokat helyeztek el (négyet vagy hatot), ezeknek a közeit vesszőfonattal töltötték ki és betapasztották. Mi már csak az alapot látjuk, de a régész szerencséjére valamilyen oknál fogva néhány leéghetett, és akkor – mivel az agyag kiég – a tapasztások megmaradnak, és sok információt adnak. Sokszor a vesszőfonat, a gerendák lenyomata is látszik, még azt is meg lehet állapítani, hogy milyen fát használtak – magyarázta a vizigót lakóházak szerkezetét a régész. Elmondta még, hogy nagyon kicsi, egyterű, 3 x 4 négyzetméteres alapterületűek voltak ezek a házak, és a bejárat általában a napos oldalon helyezkedett el. Mindegyik ilyen lakóházban volt egy kőből épített kemence, mint egykori „fűtésrendszer”, bár valószínűleg keveset tartózkodtak bennük, az élet a szabadban zajlott. – Hangsúlyoznám, hogy ez nem azt jelenti, hogy valamiféle nomád néppel van dolgunk. A feltárt település jellege, az utcás szerkezet, a gazdasági épületek, a szemétgödrökből előkerülő állatcsontok, növényi maradványok azt mutatják, hogy egy szilárdan letelepedett népesség lakott itt, földművelést és állattenyésztést is folytattak. Igazából szinte minden háziállat, amit ma tenyésztünk, a gótok idejében is megvolt, ez derült ki, mikor 2008 után elvégeztük a csontok archeozoológiai vizsgálatát. Az állományban a juh és kecske dominált, de sertést, háziszárnyasokat is tartottak. Sok mindenben úgy lehet elképzelni az itt zajló életet, mint jóval később őseink középkori életét – mondta Sófalvi. Megtudtuk még, hogy komoly edényégető kemencéket is feltártak 2008-ban, amiből kiderült, hogy a gót fazekasság nagyon magas színvonalon állt, kohót is találtak, ami azt jelenti, hogy kovácsműhelyük is volt. Viszont ez idáig a fém leletanyag nem mondható túl gazdagnak, a régész magyarázata szerint akkoriban a fém (a gótok főleg az ún. gyepvasat dolgozták fel) nagyon megbecsült, drága anyag volt, amit nem szórtak el csak úgy, inkább újraolvasztották. Többnyire csak különböző eszközök töredékeit találták meg. 2008-ban előkerült egy ezüst karperec is, tavaly pedig találtak egy nagyon szép bronz fibulát. Beszélő leletek Tavaly októberben, szép őszben reménykedve kezdték el a feltáró munkát, és idén, ahogy kitavaszodik, folytatják az ásatásokat. Mivel a területet be akarják építeni, minél hamarabb végezni kell régészeti tehermentesítésével. Sófalvi András ismertette, hogy nagy csapatmunkát igényel a feltárás, gépi munkaerőt is, mivel egyszer a felső réteget, ami már egy bolygatott réteg, kell eltávolítani, csak azután következik a régészeti munka. A tervek szerint nyár derekáig kell befejezni az ásatásokat. – A gótok erdélyi történetéről igazán keveset tudunk. Itt még nem ismerik az írásbeliséget, bár később a műveltség és írásbeliség magas szintjére eljutnak, óvatosan vissza is lehet vezetni dolgokat, de igazából csak a római történetírók egy-egy szórványos utalása beszél erről az időszakról. Ezért van nagy szerepe a régészetnek, és ennek a feltárásnak – összegezte a Székelyudvarhely határában zajló tudományos munka jelentőségét a Haáz Rezső Múzeum régésze. Asztalos Ágnes


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!