borús égbolt
enyhe havazás
„Szükséges felülről megszületnetek”
„Új és szokatlan titok tárul szemem elé, pásztorok énekét hallom, de nem csendes pusztai dalokat énekelnek, hanem diadalmas mennyei himnusz hangzik ajkukról. Angyalok dala cseng, arkangyalok énekelnek, kerubok magasztalják, szeráfok dicsőítik, mindnyájan együtt ujjongva köszöntik Istent a földön, és az ember az égben.” (Aranyszájú Szent János, Homília Karácsony ünnepére)
A második epizód többnyire szánalmasan, gyengén sikerül a filmiparban. Nekem szerencsém van, hiszen nem a filmiparban dolgozom. Krisztus tanítása (és példája) szerint bátorkodunk Istent Atyának szólítani. Mindezt csakis Krisztus által. Krisztus testvéreinek, barátainak, Atyja gyermekeinek mond minket. Van azonban még közös „felmenőnk” az Isten Fiával, valaki, aki így nevezi önmagát a pásztorlánynak: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Mária Jézus által lett Anyánkká: „Íme, a te anyád… Íme a te fiad.”
Számomra mélyen hozzátartozik Mária titkához, a Fiú kiüresedéséhez, valóságos megtestesüléséhez, hogy a Szűz Anya vérével, majd kebleivel, főztjével táplálja az Élet Kenyerét, az élet Teremtőjét, és ajkairól tanul beszélni Isten örök Igéje, aki szavával teremtette a mindenséget, hirdette meg az evangéliumot, és gyermeki gügyögésessel mondja először Abba, Atyám. Az egyház pedig hittel vallja Máriát Istenszülőnek (Theotokosz), az Emberszerető (Philantroposz) Isten Szülőjének.
Jézus szavai szinte elutasítóak Szent Anyjához: Miért kerestetek...? Asszony, a mi dolgunk ez… Ki az én anyám…? Azonban ezek voltak Jézus első szavai Anyjához? Talán nem kell nőnek lenni ahhoz, hogy belássuk – gyermek mindenki volt –, hogy a Megváltó és Mária a szavaknál hamarabb kezdtek beszélni. Anya és gyermeke között egy mély, szavak nélküli, szavak előtti kommunikáció létezik. Az anya légzése, szívének ritmusa, melege a végtelen biztonság üzenete, s eközben a gyermek rugdos, helyezkedik. Ezek az első szavaik egymásnak. Hamarabb kezdtek beszélni abban az értelemben is, hogy a Fiú Istenként előbb volt, mint Mária. Jézus nem lehet elutasító, hiszen Istenként ő alkotta és választotta Anyját, Máriát, Jézus erős szavai mindig az Atya elsőségét követelik.
Nincs anya, ki ne szülné gyermekét egy életen át. Mária Jézus testvéreinek is anyja a kegyelem rendjében, s anyaként áll mellettünk mindaddig, míg be nem teljesül minden választottak sorsa (Lumen Gentium 62.). A szentek szavával mondva: „Valóban áldott vagy (Mária), akinek méhe, mint a búzarakás, mivel az áldott gyümölcsöt, Krisztust, a halhatatlanság kalászát, mag nélkül, emberi közreműködés nélkül bőséges terméssel és ezernyi ujjongót az emberi üdvösség Alkotójához vezetve termetted.” (Krétai Szent András)
„Jézus Krisztusban, az emberiség Megváltójában Mária sokakat szül az üdvösségre. Mivel magát az életet szülte, egyúttal sokaknak adott életet; minthogy Mária Jézust, a mi Üdvözítőnket és életünket szülte, ennélfogva mindnyájunkat újra szült az üdvösségre és életre.” (Szent Vilmos apát)
„Bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami testből született, az test, és ami Lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek.” (Jn 3,5-7).
A Mária-tisztelet talán legnagyobb szentje, Grignon Szent Lajos egy nagyon fontos dologra mutat rá. Szerinte a Tökéletes Mária-tisztelet a keresztségi fogadalom megújításában nyilvánul meg. Krisztus megváltó érdeméből Isten Anyja az újjászületés fürdőjében a mi anyánkká lesz, újra boldognak mondják, és újra tőr járja át szívét – mint az anyának általában.
„Mutasd meg nekünk Egyszülöttedet, méhed szent gyümölcsét, és mutasd meg, hogy Anyánk vagy”, zárj szívedbe minket Szeplőtelen Szűz Mária, hogy Szent Fiad érdeméből anyja és testvére legyünk Atyánk akaratának engedelmeskedve és a Lélek nekünk ajándékozása által ugyanazon Szent Fiadnak, a mi Urunknak Jézus Krisztusnak.
Kis Kornél OFM
