A számmisztikával már az esti mesék olvasásánál találkozunk. A számok végigkísérik életünket. A viszonyítás alapját képezik. A gyerek már így október közepén is képes számolni, még hányat kell aludjon a Mikulás vagy az angyal érkezéséig. Életünket is számokban mérjük. Számláljuk az elrepülő éveket, aztán egyre csendesebben ünnepeljük, amikor eggyel többet írhatunk a kórlapunkra. Ma én is kicserélem a számokat... de egyre kevésbé érzem a pillanat ünnepélyességét. A tortára nem kerülnek gyertyák, így sem kívánságok, sem a tüdőm teljesítőképessége miatt nem kell aggódnom, hogy el tudom vagy sem fújni a gyertyákat. Maradnak tehát a számok, amelyek mindenütt kísérnek. Most bele sem merek gondolni abba, mi lehettem volna, ha nagyobb barátságban vagyok a számokkal és rendszereikkel. A rendszerekkel. Legutóbb a népszavazás körüli számok voltak azok, amiről írtam. Arról a bizonyos 98 százalékról, s arról, hogy vajon képesek leszünk vagy sem itthon a választásokon elérni az 5 százalékot. A népszavazás óta eltelt időszak aztán egyre jobban bebizonyította, hogy a számokat is sokféleképpen lehet értelmezni. Lehet, a saját csőlátásom erősödik, amikor úton-útfélen az eredményességet falragaszok százaival próbálják elfogadottá tenni. Igazi kampánystratégák azok, akik a kudarc ellenére is képesek lépten-nyomon a kilencvennyolc százalékot előretolni. A 98 százalék tényleg egyértelmű válasz a szavazók köréből, így az adott válasz hangsúlyossága tényleg vitathatatlan. Mindezek ellenére a népszavazás mégis kudarc marad. Ennek értelmezését csak keserűbbé teszi, hogy éppen ezekben a napokban tépte ki a lapot a másik oldalon álló szerkesztőség lába alól a „piac”. A véletlen egybeesések csak még szerencsétlenebbé teszik a magyarázkodásokat. A csőlátásra utal az is, ha azt gondoljuk mi itthon, hogy hosszú távon nem lesz hatással a magyarországi és erdélyi magyarság viszonyára az, ami az elmúlt hónapokban történt. A közszolgálati média igen sajátos tematizálása, amellyel a migránsok témáját állandóan előtérben tartja, sikeresen kezd hozzájárulni ahhoz, hogy az anyaországiaknak elegük legyen mindenkiből, aki máshonnan érkezik. Szűk fél év leforgása alatt az elmúlt napokban második alkalommal voltam fültanúja annak, hogy a vita hevében kiszalad egy tanult ember száján, elege van abból, hogy állandóan az erdélyi téma kerül előtérbe, miközben Magyarországon is történnek dolgok, amelyekre érdemes lenne figyelni. Magyarán kiosztottak. Még szerencse, hogy volt, aki kikérje az erdélyiek nevében, hogy azért mégis... Legyen és maradjon a saját csőlátásom az, ha én ezt a kirohanást az elmúlt hónapok kampányának számlájára írom. Mindenképpen furcsa érezni és látni, hogy az évtized leforgása alatt akár újra ferde szemmel nézzenek, esetleg idegennek tartsanak minket. Belegondolni sem merek abba, hogy eljöhet az idő, amikor migránsként néznek majd ránk, csak azért, mert a határ másik oldaláról érkeztünk Haza. Daczó Dénes