Ez az év a húszas szám jegyében zajlik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). A jubileumi év, valamint az egyetem napja kapcsán beszélgettünk dr. Lázár Edével, az EMTE Csíkszeredai Karának dékánjával. – Egy kis múltidézés… Hogyan látja az egyetem sorsának két évtizedes alakulását?  – Azzal kezdeném, hogy húsz esztendőnk hatalom. Sajnos, ez a mostani járványhelyzetben kevésbé látható, pedig végre az építkezésünk is az utolsó fázisba érkezett, nagyon szép, szállodából egyetemmé alakuló épületben fogadhatnánk a hallgatókat, azonban a járvány miatt ezt csak részben tudjuk megtenni, amennyire a hibrid oktatási rendszer lehetővé teszi. Szubjektíven visszaemlékezve az elmúlt húsz évre, elmondhatom, majdnem a kezdetektől jelen voltam, de az első évfolyam 2001-es indulása engem még az Egyesült Államokban ért, ahová az akkori, budapesti munkaadóm küldött ki. Tíz év külföldi tanulmányok és munka után, 2002-ben úgy döntöttünk a családdal, hazaköltözünk. Ebben az időben még nem volt semmilyen kapcsolatom a Sapientiával, de mindenképpen szerettem volna bekapcsolódni az itt folyó munkába, ezért 2003-ban jelentkeztem egy meghirdetett állásra, nem is tanársegédnek, hanem az akkor még létező, az alatti pozícióba: gyakornoknak. Elnyertem az állást, és tizenhetedik éve dolgozom itt. A kétezres évek is az építkezésről szóltak, itt elsősorban a szakmai-tanszéki építkezésre kell gondolni. A helyi oktatók közül kevesen rendelkeztek egyetemi oktatói tapasztalatokkal, egyértelműen szükség volt a magyarországi vendégelőadók segítségére. Jobbára nem is csak vendégelőadóként, hanem főállású oktatóként is tevékenykedtek, és emellett vezették a tanszékek munkáját is. Az egyik fontos vonal az volt számunkra, hogy a magyarországi oktatók helyét idővel átvegyük. Ez volt a cél mind a magyarországi oktatók, mind a mi részünkről egyaránt. Az első évekről elmondható, hogy egyfajta útkeresés is jellemezte, több új szak, tanszék jött létre. A szakok indítása nem minden esetben történt jól átgondolt stratégiák mentén, de mindenképpen ez egy természetes folyamat volt az egyetem életében, mivel a hibás döntéseket korrigálni tudtuk, a nem piacképes szakokat lecseréltük. Egy évvel az indulás után, az egyetemet nagyon nehéz helyzetbe hozta a magyarországi kormányváltás. A nehéz évek során, 2002-től 2010-ig, az egyetem fennmaradásához nagyban hozzájárult dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés akkori elnökének segítsége, amit az idén, egyetemünk napján a Bocskai-díjjal köszöntünk meg. Elismerés illeti az egyetem és a kar akkori vezetőit is, hogy képesek voltak működtetni az egyetemet. Időközben az első évfolyamunk elérkezett az államvizsga megvédésének fázisába, az akkreditáció hiányában ezt csak más egyetemen tehettük meg. A közgazdászaink például először a kolozsvári magyar vonalon államvizsgáztak, de a tapasztalatok alapján a következő évfolyamokkal inkább Temesváron folytattuk. Legjobb egyetemi emlékeim közé tartozik, ahogy a hosszú buszozás után a vizsga előtti éjszaka még javítjuk a prezentációkat, aludni úgysem lehetett abban a melegben, majd minden nyelvi botlás ellenére az államvizsga-bizottság elismeri a hallgatóink befektetett munkáját, a precízen összerakott prezentációkat. A visszaút hangulata pedig felejthetetlen. – Mikor sikerült megszerezni az akkreditációt?  – A következő mérföldkő az intézményi akkreditáció, amelyet a szakmai ellenőrző bizottság már 2010-ben megítélt számunkra, de a politikai képviseletünk jóval nehézkesebb volt, 2012-ben sikerült parlamenti szinten is elfogadtatni az akkreditációnkat. Innentől kezdve inkább az oktatás és a kutatás minőségére figyelhettünk, a kollégák egyre gyakrabban kapcsolódhattak be különböző kutatásokba. Tehát a 2010-es éveket egyfajta intenzív fejlődés jellemezte, ennek eredménye látszik a világ egyetemeit rangsoroló webometrics listáján is, ahol világszinten bekerültünk a felső negyedbe, a román rangsorban pedig nagynevű egyetemeket utasítva a hátunk mögé. A Csíkszeredai Kar közel nyolcvan doktori fokozattal rendelkező főállású oktatója egyre jelentősebb szerepet tud vállalni a térség társadalmi-gazdasági fejlődésében is, de itt még bőven vannak kihasználatlan kapacitásaink. – Lát lehetőséget a doktori képzés elindítására a közeljövőben? – Jelen pillanatban mesteri képzéssel bezárólag lehet tanulni a Sapientia EMTE-n. Ugyanakkor együttműködünk doktori iskolákkal. Kutatási infrastruktúrát és kutató-oktató kollégákat biztosítunk például a pécsi egyetem egyik doktori iskolájának, vagy a hallgatóinkat segítjük magyarországi ösztöndíjas helyek elérésében. Vlaicu Lajos