Minden ember szorong, fél, életünk része, de nagyon különbözőek vagyunk egymástól e tekintetben is. Ez természetes vagy természetellenes? Ezekre keressük a válaszokat a Lelki Egészség Centrum mentálhigiénés szakemberével, Telman Enikővel. – Van, akinek a szorongása tönkreteszi a teljesítményét, míg másokat megerősít és felkészíti az előtte álló feladatra. Van, akinek könnyedén megy a társalgás nyilvánosan, mások meg mindent megtesznek, nehogy felszólítsák egy társaságban. Vagy megtanulunk helyzeteket kezelni, biztosabbá tenni és magunk is magabiztosabbá válni, felkészülni – akkor talán a szorongásainkat is lecsökkentjük? Beszélgetünk mindennapi szorongásainkról, a szorongások enyhébb és súlyosabb formáiról és arról is, hogy mit tehetünk a szorongás leküzdésére. Mindannyian voltunk olyan helyzetben, amikor azt vettük észre magunkon, hogy izzad a tenyerünk, a szívünk kalapál, izmaink megfeszülnek és nehezen kapunk levegőt. Lehet, hogy épp egy vizsga előtt álltunk, vagy először mentünk ki a forgalomba autóval, állásinterjún voltunk vagy épp egy verekedés szemtanúi voltunk. Ezt a sort még tovább lehet folytatni, mindenki behelyettesítve azt, amitől szorong, mivel számos olyan esemény van az életünkben, ami szorongást, félelmet, aggódást vált ki. Azt mondhatjuk, ezek természetes (normál) szorongások, bizonyos helyzetekben előjönnek, majd elmúlnak, megtanuljuk kezelni a helyzeteket, felkészülni rá, gyakorolni, a komfortzónánkon belül hozni. Megtanuljuk megnyugtatni és emlékeztetni magunkat, hogy a múltkor is „túléltük”, kaptunk segítséget más emberektől, megoldottuk a helyzetet. – A nyilvános beszéd, kiállni mások elé az emberek egyik legnagyobb félelme… – A kutatók megállapították, hogy az ember legnagyobb félelme a nyilvános beszédtől való félelem, amely olyan szorongást és stresszhelyzetet teremt az ember számára, melynek fizikai és lelki tünetei is kellemetlenek: a hang megvastagodik, bereked, a hangképzés folyamata érezhetően nem természetes, leblokkol a beszélő, nem találja a szavakat, izzad, elsápad stb. – Hogy lehet, hogy egyes embereknek ez mégis könnyedén megy?  – Az emberi szervezet riaszt, jelez, ha olyan tevékenységet végzünk, ami félelemkeltő, ahol nincs biztonság, amihez nincs meg a kellő tapasztalatunk, képességünk, vagy ha olyan helyzettel találkozunk, amire nem voltunk felkészülve, pl. ha a mezőn egy medvével találkozunk, a „harcolj vagy menekülj” csengő megszólal bennünk és bizonyára megpróbálunk elmenekülni. Veszély esetén a félelem felkészít a cselekvésre, menekülésre vagy a harcra, támadásra. Múltbeli tapasztalataink, képességeink, önismeretünk alapján pillanatokon belül döntést hozunk, hogy mit tegyünk. A szorongás mobilizálhat, ösztönözhet is minket, figyelmeztethet is. Nagyon sok személy megtapasztal az élete folyamán erős szorongássorozatot, pánikrohamot, ami felléphet erős stresszes és túlterhelt időszak, traumák, katasztrófák után is. Ez egy természetes védekező reakció a szervezet részéről. Ez a roham még nem jelent betegséget, időszakosan átélhet az ember ilyen testi és pszichés reakciókat. – Mi történik, ha elkap a pánik?   – Az indokolatlan szorongás érzése gyakran megakadályozza a normális életvezetést, kihat a családi életre, munkára, kapcsolatokra. A szorongászavarban szenvedő emberek számára minden apró, mások számára jelentéktelen inger kiváltja a szorongást. Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a szorongásos tünetekkel küszködő emberek száma, főleg ha az elmúlt járványos időszakot tekintjük, akkor mindenképpen azt mondhatjuk, hogy több személy szorong és félelmekkel küzd, mint eddig. A szorongásos betegségek közül a pánikbetegség az egyik leggyakoribb. A panaszok testi tünetek formájában is jelentkeznek, ezért az érintettek azt hiszik, hogy testi betegségük van, ezért elsősorban családorvoshoz fordulnak. Nőknél kétszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Többnyire a 20-as évek elején indul és a 25-40 éves korosztályt érinti. 45 év felettieknél ritkább. A rohamtól szenvedő erőteljes szorongást, félelmet él át, ami testi tünetek formájában is jelentkezik. A pánikroham hirtelen, váratlan helyzetben jelenik meg, pár perc alatt eléri az intenzitását és 20-30 perc alatt lezajlik. Gyakran nyilvános helyen fordul elő, ezért félelem jelenik meg a személyben mi lesz, ha hasonló helyzetbe kerül: például liftben, moziban, tömegközlekedésen stb. – Melyek ezek a tünetek? – Fulladás és légszomj, fuldoklás, torokszorulás, úgy érzi, nem kap levegőt, erős szívdobogás, mellkasi fájdalom, szorítás, szédülés, ájulásérzés, remegés, reszketés, izzadás, hányinger, fenyegető megsemmisülés érzés, halálfélelem, érzik, hogy elvesztik az értelmüket. Amennyiben a fenti tünetek közül legalább négy egy hónapon belül többször is jelentkezik, feltétlenül segítségért kell fordulni, mert utalnak a betegség kezdetére, amivel foglalkozni kell. A személy előre retteg egy következő rohamtól, ami előrevetít, előrejósol egy újabb rohamot, fél a megjelenő tünetektől és a következményektől. Az újabb rohamtól való félelem, a „biztosan rosszul leszek ismét”, csak fokozza a szorongást. – Hogyan kezeljük?  – Mindenekelőtt fontos tudni, hogy gyógyítható. Ha szembenézünk a félelmeinkkel, szorongásainkkal, nagyobb az esély a gyógyulásra, mintha elkerüljük. Megfelelő kezelés mellett a betegek 70-90 százalékánál megszűnnek, de legalábbis csökkennek a pánikrohamok, gyakran már néhány hét vagy hónap alatt. Többszintű kezelésre van szükség, mint a pszichiátriai kivizsgálás és kezelés, lelki támogatás. Fontos a szociális támogatás a család, rokonok, barátok részéről, és a beteg részéről az életmódváltás. Fontos, hogy a pánikbeteg forduljon szakmai lelki segítségért, hogy tudja kezelni a szorongását, és tudja felismerni azokat a helyzeteket, reakciókat, érzelmeket, amik a rosszullét, roham kialakulásához vezetnek. Nagyon fontos a család, barátok hozzáállása, akik ne azt lássák a betegen, hogy „hisztizik”, hanem azt, hogy támogatásra van szüksége. Szükség van az életmódváltásra, arra, hogy a személy átgondolja, hogyan hajtja túl magát, nem figyelt oda magára, és nem védte magát. Fontos a testmozgás a feszültségek, szorongások testi szinten való levezetése érdekében, a helyes táplálkozás, a stimuláló szerek, mint a koffein, nikotin és alkohol kerülése, ha lehetséges, a minél kevesebb stresszhatás, szabadidős programok, naplóvezetés a túlhajtás esetére, pozitív gondolkodás megtanulása, az önsajnálat átfordítása, az önbecsülés, önbizalom növelése és az önismeret. – Sokan mégis úgy gondolják, hogy az erőnlétük nem elég a gyógyuláshoz… – Ha már azt érzi, hogy nyugtalan vagy ideges, fáradékony, ingerlékeny és alvászavarai vannak, nyugtalansággal, félelemmel, aggodalommal járó szorongása van, mindenképpen forduljon lelki szakemberhez. Mint mentálhigiénés szakember a megelőzést tartom fontosnak, azt, hogy a lelki problémáinkat a helyén kezeljük, a negatív színezetű érzéseinkkel foglalkozunk, ne fojtsuk el, hanem beszéljünk róla. Minél előbb, annál hamarabb megy a gyógyulás. Nagyálmos Ildikó