Évtizedek óta jókedvre derítik Csík­szentmihály község és a szomszédos települések lakóit előadásaikkal a Csíkvacsárcsi Színjátszó Csoport tagjai. A főként komikus jeleneteket önmaguk és a közösség szórakoztatásáért tanulják be, de örömmel együttműködnek a helyi tánccsoporttal is, és nem áll messze tőlük a komolyabb hangvételű darabok betanulása sem. Így gyakran egyházi és közösségi ünnepek hangulatát is meghittebbé teszik. A csoport tagjaival a múlt héten Csíkvacsárcsiban találkoztunk. Időnként már 1991-ben összegyűltek Vacsárcsi fiataljai, hogy különböző színdarabokat tanuljanak és aztán elő is adják azokat. – Szőcs Mária tanító néni tartotta össze akkor a csoportot – emlékezett vissza múlt heti látogatásunkkor Bíró Mária, a Vacsárcsi Ifjúsági és Kulturális Egyesület (VIKE) elnöke és a jelenlegi csoport egyik vezetője. A jó hangulatú beszélgetésen jelen volt még Kósa Veronika, aki a csoport legidősebb tagja, Szőcs Noémi, aki a csoport leghangosabb szereplőjének vallja magát, és Fodor Zoltán, az egyesület titkára, programfelelőse, a színjátszó csoport másik vezetője. – Az első előadással még a Gyimesekben is felléptünk, voltunk Barackospatakán és Gyimesközéplokon is. Akkor is én voltam a csoport legidősebb tagja – jegyezte meg Kósa Veronika. Közösségépítő és -megtartó erő Az 1991-ben alakult csoport rövid időn belül megszűnt. – Néhány évvel később a három község fiataljai alkotta cserkészcsapat tagjainak tanítottunk be színdarabot az akkori vezetővel. Ilyés Gyula Tűvétevők című parasztkomédiáját adták elő a fiatalok. Nagy sikernek örvendett, és a helyiek látták, milyen ügyesek a cserkészek, és milyen jó szerepelni, ezért aztán voltak, akik mondták nekünk, hogy ők is szeretnének fellépni. Aztán 2001-ben kezdtünk el a vacsárcsi fiatalokkal ismét színdarabokat tanulni – mondta Bíró Mária. Megjegyezte: a legelső színdarabjuk a Csíky Gergely írta Nagymama című háromfelvonásos darab volt. A kellékeket saját maguk készítették, illetve gyakran kölcsönözték a Csíki Játékszíntől. – Lelkesek voltak akkor a fiatalok. Nem volt Facebook, internet. Nagyon jó volt. Sokszor éjjel két óráig próbáltunk a kultúrotthonban. Télen olyan hideg volt, hogy a kezünk fagyott rá a lapra, de tényleg lelkes volt mindenki. Nagyon jó társaság volt, és tényleg életre szóló szoros barátságok alakultak. Azt tapasztaljuk, hogy ennek a színjátszó csoportnak közösségépítő és közösségmegtartó ereje van – részletezte a színjátszó csoport vezetője. Kósa Veronika hozzátette: min­dig megünneplik a csoport tagjainak születésnapját, és nemcsak a szereplésekkor találkoznak, hanem közösen eljárnak más rendezvényekre is. – Tehát amint említettem, az első előadásunk a Nagymama című darab volt, azt követte a Falu rossza Tóth Edétől. Ez azért is emlékezetes számunkra, mert egy négyfelvonásos darab volt, de valaki előadás közben valamit elrontott, és a harmadik felvonásnak jóval hamarább vége lett, mint kellett volna – mondta nevetve Mária. A vacsárcsi színjátszó csoport a kezdetekkor évente általában két-, három-, négyfelvonásos darabot tanult be, és többnyire ünnepekkor adták elő őket. Az utóbbi időkben már csak rövidebb, négy-öt szereplős, 10-15 perces vidám jeleneteket mutattak be. – 2002-től egészen a járvány beköszöntéig minden évben megszerveztük az amatőr színjátszó csoportok találkozóját. 2020-ban és 2021-ben is próbáltuk megszervezni a találkozót, de a járványügyi előírások egyik alkalommal sem engedték meg, hogy megtartsuk – mondta Fodor Zoltán, a VIKE programfelelőse, a csoport oszlopos tagja. Bíró Mária megjegyezte: a háromfelvonásos darabokat gyakran bemutatták a szomszédos településeken is, ahol mindig örömmel fogadták. – Emlékszem, hogy traktorral, utánfutóra felpakolva mentünk Borzsovába – mondta a csoport vezetője. Kósa Veronika megjegyezte: gyakran jártak a Gyimesekbe is, de voltak vendégszerepelni Csíkszeredában is. – Olyan alacsony színpadon is szerepeltünk, hogy a színjátszó csoport egyik tagja alig fért fel, folyamatosan le kellett hajtania a fejét – emlékezett vissza Veronika. [caption id="attachment_153300" align="alignnone" width="960"] Szereplés után. Egyaránt örül a néző és a színjátszó[/caption] Igény van a vidám jelenetekre Arra a kérdésünkre, hogy miként választanak ki egy színdarabot, Bíró Mária azt válaszolta: az elején többnyire népszínműveket mutattak be, de az utóbbi időben arra törekedtek, hogy minél több komédiát adjanak elő. Rámutatott: e zűrzavaros világban talán erre van a legnagyobb igény. – Más műfajokhoz képest a komédiákat könnyebb betanulni. Az utóbbi három-négy darabot Móricz Zsigmond parasztkomédiái közül választottuk. Nagyon tetszett a közönségnek – mutatott rá a színjátszó csoport vezetője. Megjegyezte: jelenleg is tanulnak egy darabot, amelyet május elején terveznek bemutatni. – Nagyon hiányzik, hogy szerepeljünk és az embereket egy kicsit jókedvre derítsük. Az említett komédiák tényleg eléggé vonzzák a közönséget, de mi is jobban élvezzük tanulni, mint a szomorkás, komorabb hangulatú színdarabokat – ezt már Szőcs Noémi mondta, aki már óvodáskora óta aktív tagja a csoportnak. Rámutatott: számára a színjátszás hobbi és egyben jó szórakozási lehetőség is. – Tényleg bele tudom élni magamat egy-egy szerepbe, és szerintem át is tudom adni úgy, ahogy kell. Úgy látom, a nézők is élvezik, és amikor kacagnak, mi is örvendünk. Persze nem előadás közben, hanem utána – tette hozzá Noémi. A vacsárcsi színjátszó csoportnál tett látogatásunkkor az is kiderült, hogy egy-egy előadásra való félkészülés közben nem a szövegtanulás jelenti a kihívást, annál is inkább a szereplők „óráinak” egyeztetése, a próbák időpontjának kiválasztása úgy, hogy minél többen jelen lehessenek a szereplők közül. – Olyan előadásunk is volt, amely előtt talán nem is volt olyan próbánk, amelyiken mindenki jelen lett volna. Amikor be kellett mutatni a darabot, akkor volt itt mindenki – tette hozzá a csoport vezetője. Rámutatott arra is, hogy nemcsak színdarabokat adnak elő, hanem a közösségi és az egyházi ünnepeket is igyekeznek hangulatosabbá tenni. A színjátszó csoport működését, az előadások létrejöttét gyakran pályázatokból biztosítják. – Főként a színjátszó-találkozó megszervezéséhez van szükségünk anyagi támogatásra. Hargita Megye Tanácsa támogat a kulturális központon keresztül, de a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap is segített már. Kizárólag pályázati támogatásokból, a legkisebb költségvetéssel próbálunk gazdálkodni. Mindig meghívunk néhány profi csoportot vagy amatőr, de népszerű vendégelőadót. Így már volt a találkozónkon a Csíki Játékszín társulata, itt voltak a Csíkszentgyörgyi Székely Góbék, eljött hozzánk Zsók Levente, a Gruppenhecc csapata és a Szomszédnéni is – részletezte Fodor Zoltán. Bakik, amelyek évek múlva is mosolyt csalnak az arcokra A színjátszók legemlékezetesebb élményeikből is megosztottak néhányat. – Kósa Irma immár nyugdíjas pedagógustársammal szoktunk lenni a súgók. Ő a színpad egyik felén szokott súgni, én a másik felén. Egyik alkalommal elkezdődött a színdarab, néztük a szöveget, láttuk, hogy nem azt mondták, ami nálunk van, forgattunk előre, hátra, de nem talált. Nem tudtuk, hogy mi történt, honnan kell súgjunk. Aztán a szereplők szerencsére feltalálták magukat – emlékezett vissza nevetve Bíró Mária. – Nekem az is nagyon vicces emlék, amikor az Ördög című darabban én voltam az asszony, és hozzám járt a plébános, a kántor és még mások is. Mindenkit elbújtattam egymás elől egy nagy gabonásládába, de annyira beleéltem magam a szerepbe, hogy az egyik alkalommal úgy lecsaptam a láda tetejét, hogy Zolinak a keze egy kicsit meg is sérült – ezt már Szőcs Noémi mondta. Hozzátette: szívesen tanulják a darabokat, mert egyrészt számukra is élmény, másrészt a helyiek is igénylik.

Biró István