1.1. (Minden név) Emlékezzünk meg arról is, hogyan sújtott, és pusztított, mikor az út jó részét megtettük már, hova jut bármilyen igyekezet áldozat híján, és aztán szörnyű büntetésre hogy kényszerítettük, mert egyszerű szavából parancsának rendre szűk nyelvvel és szerényebb szókinccsel mérve osztottunk ugyanazon tiszta napján az embernek, a földtől ugyanúgy tartunk, mint a szótól, nem vagyunk közelebb, se távolabb más szavaknál, és mégis, bárhogy nevezzünk, tiéd minden szándék igénkben, minden név. 1.2. (A név útja) Álltunk egy közömbös téren, ahol csak visszafelé biztos minden ösvény nélküle, bármilyen kényszerű döntés mellett ott lapul a remény, a szó, amitől már bizonytalanná válik akár az enyészet is, különös, egyre szűkebb vidékeink, közös tornyaink hűvösében, most talán itt, mindnyájunk udvarán szóljon belőlünk tudása annak, ami van, ha jobbra képesek nem lehetünk, és ki szórja nevét többi közé, mint bármely őszünk gyümölcse: hol bujkál, hol tékozol – mintha csak ringatna, mi elsodor. 1.3. (Minden név útja) Emlékezzünk meg arról is, hogyan álltunk egy közömbös téren ahol sújtott, és pusztított, mikor az út csak visszafelé biztos minden ösvény jó részét megtettük már, hova jut nélküle bármilyen kényszerű döntés bármilyen igyekezet áldozat mellett ott lapul a remény a szó híján, és aztán szörnyű büntetésre amitől már bizonytalanná válik hogy kényszerítettük, mert egyszerű akár az enyészet is különös szavából parancsának rendre szűk egyre szűkebb vidékeink közös nyelvvel és szerényebb szókinccsel mérve tornyaink hűvösében most talán itt osztottunk ugyanazon tiszta napján mindnyájunk udvarán szóljon belőlünk az embernek, a földtől ugyanúgy tudása annak ami van ha jobbra tartunk, mint a szótól, nem vagyunk képesek nem lehetünk és ki szórja közelebb, se távolabb más szavaknál, nevét többi közé mint bármely őszünk és mégis, bárhogy nevezzünk, tiéd gyümölcse: hol bujkál hol tékozol minden szándék igénkben, minden név mintha csak ringatna mi elsodor *A Magyar Unitárius Egyház irodalmi pályázatának 1. díjas verse.