erős felhőzet
Szomorú évforduló
A hét végén volt éppen egy éve annak, hogy Csíksomlyón, a Somlyó u. 33. szám alatti telepen felcsaptak a lángok, és a tűz martalékává vált több cigány család hajléka. Szinte a tűz gyorsaságával terjedt az eset nyomán a segítő szándék is, a városi sportcsarnokban elszállásolt családok számára matracot, ruhaneműt, lábbelit, élelmiszereket adományoztak magánszemélyek és közületek egyaránt. A hetek, hónapok teltén alábbhagyott ez a szándék, nagymértékben csökkent a külső segítség, a városi önkormányzat és a különböző segélyszervezetek gondjaira maradt az időközben felére csökkent sportcsarnoki kolónia ellátása.
Az elmúlt esztendő nagyon tanulságos volt mindenki számára, a legfontosabb és a legfájóbb tanulság pedig talán az volt, hogy a társadalom, az állam és intézményei teljes mértékben felkészületlenek az ilyen és az ehhez hasonló helyzetek kezelésére, megoldására. Az emberjogi, jogvédelmi szervezetek mantráit ugyan átvették a hatóságok, a különböző állami intézmények, s mindegyre ismételgetik, de országos szintű elképzelés – nemhogy stratégia – nincs a helyzet rendezésére. S bár nyelvileg asszimilált közösségről van szó, mintha mégsem egy nyelvet beszélnénk, főként ha a jogokról és kötelezettségekről, a tulajdonjog tiszteletben tartásáról, munkáról, iskoláról, segítségről beszélünk.
Ebben a közegben nagyon nehéz dolga volt és van továbbra is a csíkszeredai önkormányzatnak. Olyan helyzetet kell orvosolnia, amelynek orvoslására eddigelé nincs protokoll, nincs minta. Az integráció és a szegregáció bűvszavak között kell nap mint nap egyensúlyoznia, megoldásokat keresnie. Lehetőleg olyan megoldásokat, amelyek a legkevesebb ellenérzést szülik a különböző közösségek tagjai között. Egyensúlyozniuk kell a kérdéskört szociális kérdésre egyszerűsítők meggyőződése és a kulturális különbözőséget áthidalhatatlannak vallók véleménye között. Közben azzal szembesültek, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebb, a gond sokkal összetettebb, mint bárki gondolná, így a megoldás is sokkal nehezebb, komplexebb dolog, mint ahogy sokan első benyomásaik vagy vérmérsékletük alapján elképzelik.
A jelek szerint eddig felelősen kezelték a helyzetet, sikerült nyugalmat teremteniük, noha nem lehet könnyű az egy fedél alá zsúfolt családoknak sem elviselni a bezártságot, a nagy közösséget, s nem könnyű a szegény sorú, ugyancsak rászoruló vagy hirtelen bajba jutott magyar családoknak sem megmagyarázni, hogy róluk nem tudnak olyan mértékben gondoskodni, mint a romákról.
A megoldást még mindig keresik, közben jó példákat kutatnak fel, amelyeket itt alkalmazva akár apró lépésekben is haladni tudnak a rendezés irányába. Számos programot futtatnak a közösség tagjai között, megpróbálva kapcsolatokat építeni a magába zárkózott roma közösség és a székely társadalom között. Az eredmények nem látványosak, de az is sikernek számít, ha egy-két gyermeket tanulásra késztetnek, ha egy-két családfenntartót munkavállalásra ösztönöznek, bízva benne, hogy a jó példa ragályossá válik, követőkre talál. Bár illúzió azt hinni, hogy ugyanúgy terjed majd, mint egy évvel ezelőtt a lángok…
Sarány István
fokep.jpg)
