borús égbolt
Szöcskemigráció
Mintha összeesküdött volna a természet az emberek ellen, egyik természeti furcsaság a másikat követi. Ugye, nem újdonság, hogy minden átmenet nélkül köszöntött be a nyár, ráadásul eső nélküli, száraz, meleg napokkal. Mindhiába kémleltük az eget, figyeltük a felhők járását, eső csupán a búcsújáró vagy keresztjáró héten volt a gyalogos zarándokok lelki üdvére vagy bosszantására. Aztán, azóta semmi, pedig igencsak ráférne a „szomjazó” határra, de a háztáji veteményesre is egy jó nyári zápor akár naponta is. „Nem lesz termés!” – panaszkodnak a növénytermesztők, akik nem győznek eleget locsolni, de az állattenyésztők sem vidámabbak, ők az állatok téli takarmánya miatt aggódnak. Mindeközben megindultak a szöcskék is – megyénk több településéről jelezték, hogy „menetelnek” rendületlenül egy adott irányba, s hogy eléggé félelmetes az a zaj, amit a többezres „szöcskemigráció” kelt, na meg, kezd elviselhetetlenné válni a bűz is, amit az elpusztult tetemek okoznak. S ha a látvány, zaj, bűz nem lenne elég, szemtanúk szerint van, ahol az útjukba kerülő vetést vagy pityókacirát is felzabálták. Szóval, a jelenség fölöttébb riasztó, s valljuk be őszintén, tanácstalan mindenki az ügyben, az is, aki olyan pozícióban van, hogy kötelessége tenni valamit, az ügy megoldása érdekében, de az is, aki pusztán elszenvedője vagy szemlélője a „szöcskemigrációnak”. Mert kézenfekvő megoldásnak tűnhet lepermetezni, kiirtani az összest, de vajon megoldaná ez a problémát?! S ha igen, meddig? Vagy újabbakat generálna? S mi van, ha nem foganatosítanak semmilyen intézkedést, hanem hagyják, hadd meneteljenek a szöcskék tovább az útjukon? Mi van, ha a szöcskék után megindulnak a madarak, sünök és egyéb apró állatkák is, hiszen ők lennének a tápláléklánc következő lépcsőfoka? De mi van, ha ez csak kezdete egy nagyobb természeti katasztrófának?...
Jánossy Alíz
