borús égbolt
Szimulálás
Véget ért a nagy szimulálás: a nyolcadikosok színlelték, hogy vizsgáznak.
Nem mindegy, hogy szimulációról vagy szimulálásról beszélünk. Ugyanis a szimuláció tudományos értelemben ’valamilyen rendszer összetevői várható fejlődésének, alakulásának számbavétele matematikai modell segítségével’, a szimulálás jelentése pedig ’tettetés’, ’színlelés’. S aki szimulál, az a szimuláns, azaz ’tettető’, ’színlelő’, ’álbeteg’.
Nemrég zajlott a próbazáróvizsga a nyolcadikosok számára, s a próbavizsga – román nevének kritikátlan és szolgai fordításaként – szimulálásként került be a köztudatba. S bizonyára freudi elszólásról van szó, ugyanis a megnevezés rátapint a lényegre: helyenként csak tettetik, színlelik a tanulást. A diák úgy tesz, mintha tanulna, s a próbavizsgán úgy tesz, mintha vizsgázna. A tanár minősíti a diák munkáját, közli is vele a jegyet, de lévén, hogy azt nem kötelező beírni a naplóba, a diák úgy tesz, mintha érdekelné. Vagy még csak nem is szimulálja az érdeklődést…
Holott a vizsgaszimuláció alapötlete nem rossz, nem árt, ha a nebulók megismerkednek a vizsgakörülményekkel, a vizsgafeladatok szerkezetével, felépítésével, megtanulnak gazdálkodni az idejükkel. Megismerkednek a vizsga légkörével, hangulatával. Megtapasztalják, milyen az, ha kamera vizslatja minden mozdulatukat…
Remélem, a vizsga eredményeit is csupán szimulálták, nem valósak, mert ha valósak, akkor nagy baj van. Baj lehet a tudásszinttel, és baj lehet a hozzáállással. Legalábbis a kapott jegyek ezt tükrözik. Hihetetlennek tartom, hogy a megye 97 általános iskolájából 8 intézményben senki nem kapott 5-nél nagyobb osztályzatot románból, 2 iskolában mindenki megbukott magyarból, s 11 iskolában senki nem érte el az ötöst matematikából. Olyan iskola is van, ahol mindenki sikertelenül vizsgázott, 0 az átmenési arány.
Mielőtt pálcát törnénk a felkészítő tanárok fölött, nézzük meg, hol vannak a leggyengébben teljesítő iskolák: valamennyi peremterületen működik és többnyire hátrányos szociális helyzetben élő szülők gyermekei látogatják. Tehát az iskolai siker nemcsak a tanárok és a diákok hozzáállásán, a tanrenden és az oktatási módszereken, hanem a szociális környezeten, a hátrányos helyzetben gyökerező esélyegyenlőtlenségen is múlik. Sajnos, mert bizonyára a kedvezőtlen környezetben is vannak gyermekek, akik többre lennének képesek, kis segítséggel kitörhetnének a kilátástalan helyzetből.
A románvizsga csekély eredményességét a nem megfelelő oktatási módszernek tudjuk be, de mire háríthatjuk vajon a matematikavizsgán tapasztalt gyenge eredményeket? Vagy a magyarvizsga rendkívül hullámzó eredményeit?
Az eddigi tapasztalatok szerint a valós vizsgák jobban sikerülnek, mint a próbavizsga, a szimuláció. Akkor már nem színlelik a tudást a nebulók, hanem – igyekezve hiányosságaikat felszámolni – a tőlük telhető maximumot próbálják nyújtani.
Hajrá, még van egy kis idő az igazi záróvizsgáig! Csak éppen a tanárok ne szimulálják, hogy tanítanak, a gyermekek ne tettessék magukat, hogy tanulnak, s a szülők ne színleljék, hogy felügyelik és tanulásra bírják csemetéiket! S ráadásul a tanügyérek se tegyék magukat, hogy minden rendben van.
Sarány István
_web.JPG)
