kevés felhő
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Szent László minden mennyiségben
Most, László-nap közeledtével, ha meredeken akarnék fogalmazni, azt írnám, hogy még a csapból is Szent László folyik, de nem lenne ildomos – így inkább azt írom, hogy Szent László vize. (Ami igaz is, hiszen a csíki háztartások jó részébe a szépvízi vízgyűjtőből érkezik a csapvíz). De komolyra fordítva a szót: azt hiszem, joggal lehet mindenkinek az az érzése, hogy egyenesen „ránk tört” a lovagkirály. Nos, ez nem is baj, sőt kifejezetten jó lenne – de vajon megérint? Vajon az üzenet eljut hozzánk? A Szent László-emlékévvel, a Szent László-napokkal, különböző „freskókiállításokkal” tele van a sajtó. Az emlékév honlapja az utóbbi napokban a következő rendezvényekről adott hírt: Szent László-legendák a népi játszóházban, régész-show egy könyvtárban, „Mindent vagy semmit Szent Lászlóról” műveltségi vetélkedő, Szent László infografikai pályázat, Szent László nyomában kerékpártúra, Szent László Napok lovagkori hangulattal, kézművesvásárral, állatsimogatóval, lovagkort idéző kosztümös felvonulással, amelyen lovasok, zászlóforgatók és hagyományőrző lovagrendek vesznek részt. Az emlékév programjai között szerepel vándorkiállítás, az ismereteket bővítő és az uralkodó személyét közvetítő verseny fiatalok számára, valamint tudományos konferencia is. Természetesen az emlékévnek weboldala és ahhoz társuló mobilapplikációja is van.
A lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évében Székelyföld is derekasan helytáll, ami a nagy királyra való emlékezést illeti, s különösen jeleskednek azok a települések, amelyek templomának ő a védőszentje, vagy esetleg freskót, freskótöredéket őriznek. Már különböző fotókiállítások révén ismerkedhettünk az emlékekkel, találkoztak a Szent László-s települések képviselői, készült film, tartottak vetélkedőket és kirándulásokat szerveztek az emlékhelyekre, sőt a királyi ereklye eljutott a csíksomlyói búcsúra is. Most, ezekben a napokban szinte tetőzik az emlékezés: falunapokkal kevert búcsúk következnek, igencsak vegyes tematikájú rendezvények még vegyesebb színvonallal. Focikupa, előadás, emlékdíj, minden Szent László nevével fémjelezve a Szent László-házban. Máshol a Szent László rajz-, mese- és prózapályázat nyerteseit díjazzák, művészettörténeti előadást tartanak a helyi freskóról, megint máshol a képzőművészeti alkotótábor tematikája a nagy király. Csupa örvendetes esemény, látványos rendezvény, nekem mégis a „nevét hiába ne vedd” parancsolat mint jó tanács jut eszembe a kavalkádról. Az, hogy elcsépeljük, az, hogy tartalom nélkül maradhat, mint a himnuszunk, ha mindenre ráhúzzuk a nevét, csakhogy egy kis támogatásban részesüljünk. Értékelem, hogy a babakocsi-rallyt legalább nem Szent László nevében szervezik meg – bár másik kedvenc szentünkhöz sem éppen talál. Mi lenne, ha a falunapokat egyszerűen Falunapoknak neveznénk, és nem „szentesítenénk” őket? Mi lenne, ha kifejezetten azokat a programokat neveznénk el a szentekről, amelyek tartalmilag is illenek hozzájuk? Nem hiszem, hogy szentjeink zokon vennék.
Daczó Katalin
web.jpg)