„Jóságos Istenünk! A csík­somlyói kegytemplom ön­kéntes rendezőségének kép­viseletében zarándokoltunk ide, erre az őseink vérével és verejtékével megszentelt helyre, a Csík­delnei Szent János templom temetőjébe. Nagyméltóságú és Ft. Bálint Lajos atyánkfia, Erdély első érsekének sírjához jöttünk, mégpedig kettős céllal: először megköszönni szent Fölségednek és a Csíksomlyói Szent Szűznek székely népünk bölcs szent-, s erényes életű vezetőit, a példamutató, kitartásra, megmaradásra sarkalló főpapjainkat, szerzeteseinket: Som­lyói Miklóst, Kájoni Jánost, Do­mokos Kázmért, Fogarassy Mihályt, Kassay Lajost, Márton Áront, Jakab Antalt és azt, akiért most itt vagyunk, Csíkdelne szülöttjét – Bálint Lajos püspök urat. Kérünk, továbbra is küldj vezetésre méltó, istenhívő férfiakat székely népednek útmutatóként! Végül azért is jöttünk, hogy szerény, de őszinte szívből jövő imáinkat küldjük innen, ezen síremlék mellől nagytiszteletű püspök atyánkért, szülei és más túl-levő hozzátartozói lelki üdvéért, örök boldogságáért. Lelkünkben magunkkal hoztuk a fél-évezredes csíksomlyói kegyszobor szelíd mosolyát.” Hangzott érces hangú, férfiasan imádságra kulcsolt kézzel a fohász. 28 kegytemplomi rendező kérése törte meg az archaikus csendet egykori érsekünk névünnepén, augusztus 24-én. Az imádságos megemlékezés Csíkpálfalvi Gál János, az 1848–1849-es szabadságharc hon­védszázados sírjánál folytatódott. Őt, saját bevallása szerint: „a csík­delnei mezőben árválkodó anya­templomnak oltáránál” keresztelték (1817). Az természetes dolog, hogy az imádságos megemlékezést a műemléktemplom megtekintése és történetének ismertetése követte. Az érsek úr előtti tiszteletadásunk a főút menti csíkdelnei templom mellszobránál koszorúzással folytatódott. Kérésünkre Ft. Csintalan László c. kanonok, a helyi egyházközösség esperes-plébánosa Bálint Lajosról beszélt: a kihívásokról, a helytállásról, a papról és a főpapról. Itt szeretnénk megköszönni a kanonok úrnak a szívélyes fogadtatást, a velünk való imádkozást, ismereteink gyarapítását. A lélekben minden bizonnyal köztünk lévő volt-érsekünktől az immár évtizedek óta választott himnuszunkkal búcsúztunk: „Nagyasszonyunk, hazánk reménye…” Id. Borsodi László, Csíksomlyó