2019. augusztus 31-én pontban 12 órakor a bécsi Szent István-dóm harangjai ünnepségre hívtak. Indult a menet az emlékező szentmisére. Cser­készek, huszárok, 21-féle népviseletbe öltözött magyar az egykori Magyarország leszakadt területeiről követte a zászlókat a zsúfolásig telt templomba. Kevés szem maradt szárazon, legalábbis részünkről. Minden csoport vitte a kenyerét, borát áldásra. A Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség meghívására, Simó Ferenc főesperesnek köszönhetően vehetett részt a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület Lenvirágok csoportja. Az ünnepi misét Cirill főapát úr celebrálta a pannonhalmi bencés monostorból, majd a bécsi Káptalan Szent István király ereklyéjét ünnepi körmenetben a máriapócsi oltárra helyezte közhódolatra. A nagy érdeklődést kiváltó tánc és énekbemutató a dóm mögötti téren 2 óra után és tartott néhány órát, amíg a 21 csoport bemutatta „hozományát”. A Lenvirágok zárták a Dóm téri magyar néptánc- és népének-ünnepséget. Gyerekeink Karda László koreográfus munkáját dicsérő felcsíki, vajdaszentiványi és mezőségi táncokat, dalokat mutattak be, közös táncra invitálva a nézősereget. Színes forgatag zárta ezt az emlékezetes napot, amit támogatóink tettek lehetővé. Hogy a császárvárosban otthon érezzük magunkat, nagy szerepe volt Dobos Mária Bécsben élő, de szívvel-lélekkel madéfalvi önkéntesnek és Kovács Krisztinának, az oroszhegyi „hangját” híven őrző honfitársunknak, akik végig mellettünk voltak, segítve, megkönnyítve, változatossá téve bécsi ottlétünket. Hálás köszönet a két itthoni kísérőnknek, szervezőnknek Hunyadi Irén és Vargyas Hajnalka személyében. Szép volt, mégis elszorult a torkom, amikor annyi itthonról elszakadt, a dómot zsúfolásig megtöltő nemzettársam énekelte nemzeti imánkat és a székely himnuszt. Milyen jó lenne itthon, otthon énekelni! Tudom, maholnap, ebben a meglódult világban kövület leszek, maradi, ezzel a felfogással, de vallom Reményikkel „én itthon maradok...”, tovább tudják. Domokos Anikó, Segesvár