A farmot a gazdaság tulajdonosa, Țăpuc Loránd mutatta be vendégeinek, akik megnézhették, hogyan működik a farm. Ezenkívül betekintés nyertek az ott tartott őshonos állatok génmegőrzési programjába, a gyepterületek regenerálási folyamatába, a munkából tanulmányi, kutatási céllal a felsőfokú oktatási intézmény hallgatói is kivehették részüket.

A decemberben szokatlan tavaszias időben a Kongo Farmon zajló hegyvidéki gazdálkodás mindennapjaiba csöppent bele a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karának agrár- és erdőmérnöki szakának közel negyven hallgatója.

A szakmai tanulmányútra a diákokat elkísérte az univerzitás több oktatója, egyetemi adjunktusa: dr. Csiszér Levente, az egyetem Élettudományi Tanszékének vezetője, Sikó-Barabási Sándor állatorvos, oktató, aki Kovászna megye főállatorvosaként dolgozott 18 éven keresztül nyugdíjazásáig, Bíró Boróka közgazdász oktató, Bíró Bíborka jogász, közgazdász oktató a csíkszeredai karról, Sebestyén Tihamér agrárklíma oktató, valamint Komlósi István, a Debreceni Egyetem Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézetének vezetője, professzora. 

A résztvevők betekintést kaphattak a székely géngyűrű program egy szeletébe, valamint több – a tejtermelést és legelőket érintő – kutatási projektbe. A farmon tenyésztett állatfajták közül három, a Kárpát-medencében őshonos fajta van benne a génmegőrzési programban – a kárpáti borzderes szarvasmarha, a veres pofájú berke, a báznai sertés –, amelyeket fenntartás céljából tenyésztenek. Megtekinthettek egy kísérleti mezőt, ahol a gyepfelületek regeneratív programja zajlik, ennek keretében talajmintát is vettek, láthatóvá téve a talajrétegek összetételét, a vékony termőfelületet, majd közel egyméteres mélységben a vulkáni hamu alkotta agyagszerű vízzáró réteget. 

Țăpuc Loránd a többi között kifejtette, a farm része a génmegőrzési programnak, ahol a fajták törzsállományához szükséges egyedeket összegyűjtötték egy úgynevezett génbankba, melynek keretében fenntartják a fajtákat. Mindezen munka nélkül ezek az ősi fajták kivesznének, és nagyon fontos, hogy az állatokat azokon a vidékeken mentsék át az utókornak, ahol azok kialakultak. Ezek az állatok azért értékesek, mert genetikailag nagyon stabilak, és rendkívül ellenállóak az adott környezeti körülményekhez.

Az esemény szervezője, Bíró Boróka kiemelte: „rendkívül fontosnak tartjuk egyetemi oldalról a gyakorlati oktatási modulokat – ez a szakmai kirándulás élő példa rá –, valamint azt is, hogy egyszerre több szakterület szakértői, oktatói kísérjék a hallgatókat a multidiszciplináris megközelítés miatt.”

Csiszér Levente adjunktus, a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Kara Élettudományi Tanszékének tanszékvezetője érdeklődésünkre elmondta: a farmmal az együttműködési szerződést most kötöttek  december 4-én.

– Együttműködésünk  elsődleges célja, hogy az egyetem diákjai nyári gyakorlatokat, tevékenységeket tudjanak végrehajtani, ugyanakkor az is fontos szempont, hogy a hegyvidéki gazdálkodás területén tudjunk olyan kutatásokat elvégezni, amelyek a farm és  – tudományos szempontból – az egyetem hírnevét öregbítik. Hosszú távú jelentősége pedig az, hogy amikor már van elég információ és kutatás a hátunk mögött, akkor egy hegyvidéki gazdálkodás szakot tudjunk elindítani. Jelenleg agrármérnöki szakként kimondottan a hegyvidéki legelők feljavítása, a gyepgazdálkodás hatékonysága és a talajmelioráció, az az irány, amiben fejlődni tudunk – részletezte Csiszér Levente.