Az már köztudott, hogy január 31-én némi késlekedéssel, illetve némi hezitálás után a Grindeanu-kormány elfogadta a 2017-es esztendei állami költségvetésre, illetve társadalombiztosítási költségvetésre vonatkozó törvények tervezeteit. Ez azonban még önmagában nem sokat jelent, csupán csak annyit, hogy „munkát adtak” a parlamentnek. Igen, mert mindkét törvénytervezet megvitatása és megszavazása a honatyákra hárul, azaz rajtuk is múlik, hogy mennyi időt vesz igénybe annak elfogadása. A jelek szerint a büntetőjogi törvénykönyvek módosítására és kiegészítésére vonatkozó sürgősségi kormányrendelet, valamint a közkegyelemre vonatkozó törvénytervezet, illetve a büntetés-végrehajtási törvény módosítására vonatkozó törvénytervezet állal kiváltott társadalmi elégedetlenség, viták, politikai csatározások okán bizonyos értelemben háttérbe szorulni látszik a költségvetések ügye. Ilyen körülmények között pedig azt is megkockáztatnánk, hogy nemigen valószínűsíthető a szóban forgó jogszabályok megjelentetése a Hivatalos Közlönyben a jövő hét végéig. Polgármesteri hivatalok illetékesei mostanság gyakran hangoztatják, hogy a közszférai bérezéssel kapcsolatos, az utóbbi időben meghozott egymást érő jogszabályok nyomon követése is nehéz feladat, nemhogy azok gyakorlatba ültetése, lévén, hogy szinte naponta módosulnak egyes előírások. Ebben az összefüggésben pedig gondot okozhat az is, hogy az állami költségvetés hiányában a múlt esztendei havi átlagos költségszinteken kell „mozogniuk”, s így nehezen elképzelhető a múlt esztendő utolsó évnegyedében megemelt egyes közszférai bérszintek „tiszteletben tartása”. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan közintézmények, amelyek esetében 2016 utolsó hónapjában került sor béremelésre. A vázoltak is amolyan érvet jelentenek azon szempontból, hogy a költségvetést mielőbb el kellene fogadni. Továbbá arról sem lehet megfeledkezni, hogy az utolsó szót az államelnök fogja kimondani a két említett törvény kihirdetése révén, már amennyiben azokat esetleg nem küldi vissza újratárgyalásra, vagy azok kapcsán nem fogalmaz meg alkotmányossági aggályokat. Kulcskérdés a növekedés Merjük remélni, hogy nem fog élni e két lehetőséggel, de ugyanakkor arról sem lehet megfeledkezni, hogy már a múlt hónap derekán jelezte: kifogásai vannak az állami költségvetés egyes előirányzataival, kétségesnek tartja azt a gazdasági növekedést, amellyel számol, illetve amelyre alapoz a kormány, nevezetesen az 5,2 százalékost. Pártsemleges gazdasági elemzők, pénzügyi és banki szakértők szerint is az 5,2 százalékos gazdasági növekedés kormányzati ábrándnak bizonyulhat, s az nemigen tűnik megalapozottnak. Egyes vélemények szerint az nem is számításokon alapszik, hanem „felülről” diktálták a kormánypárt csúcsvezetése részéről. Nem kizárt, s ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni azt is, hogy a költségvetés kidolgozásának kiindulópontját képező becslésen alapuló sarokszámokat egy kormányzati szakszerv, az Országos Prognosztikai Bizottság (CNP) szolgáltatja. Nos, ez a bizottság jó három hónappal ezelőtt, illetve a múlt esztendő októberében 2016-ra vonatkozóan még 4,3 százalékos gazdasági növekedést jósolt és 807 milliárd lej értékű várható GDP-t. Január elején viszont merőben más számokkal rukkolt ki: 5,2 százalékos gazdasági növekedés és 815 milliárd lej értékű GDP. Azt a bizonyos 5,2 százalékot igen sokan túlontúl optimistának találták. A bizottság elnöke, Ion Ghizdeanu az optimizmus okait firtató újságírói kérdésekre adott válasz elől kitért, azaz nem tudott vagy nem akart magyarázattal szolgálni. „Megszólalt viszont a Világbank, amely január 20-án hozta nyilvánosságra a globális gazdasági perspektívákra vonatkozó jelentését. Nos, abban az szerepel, hogy Románia esetében az idén 3,7 százalékos gazdasági növekedésre lehet számítani a tavalyi 4,7 százalékra becsülttel szemben. De még ilyen körülmények között is Románia azon országok közé fog tartozni, amelyek viszonylag iramos gazdasági növekedésre számíthatnak, s ezek közé tartozik többek között Bulgária is, amely esetében 3,2 százalékos növekedést jósolnak, Lengyelország 3,1 százalékkal, továbbá Magyarország 2,6 százalékos növekedéssel. A Ziarul Financiar gazdasági napilap február 2-án arról tudósított, hogy a hazai kereskedelmi bankok vezető elemzőit meglepte az Országos Prognosztikai Bizottság optimizmusa, annál is inkább, mert ugyanezen bizottság, amint már arra utaltunk, ősszel még 4,3 százalékról beszélt. Egyébként a legjelentősebb hazai kereskedelmi bankok illetékesei is elkészítették a maguk előrejelzését, s így például a Román Kereskedelmi Bank becslései szerint legjobb esetben is 4,3 százalékos gazdasági növekedés várható, s ezt tartják lehetségesnek a Transilvania Bank szakértői is. Az ING Bank elemzői „kevesebbel is” beérnék, 4,1 százalékkal, a Raiffeissen Bank szakértői megállapodtak 4 százaléknál, az UniCredit Bank illetékesei szerint viszont csak 3,4 százalékost tartanak lehetségesnek. Továbbá egyöntetűen furcsállják azt is, hogy a CNP a vitatott előrejelzéseit három nappal a költségvetési tervezet (pontosabban annak első variánsa) nyilvánosságra hozása előtt közölte. Lehet, vannak olyanok, akik felteszik a kérdést, miért is kulcsfontosságú a költségvetés szempontjából a gazdasági növekedés. Többek között azért, mert ennek a függvényében alakulhatnak, ha nem is döntő mértékben, de szinte meghatározó módon a költségvetési bevételek, de meglehet a maga szerepe az új munkahelyek megteremtése, illetve a meglévők megőrzése, a kereskedelmi mérleg egyensúlya és sok más makrogazdasági mutatószám alakulása szempontjából. Mire is juthat pénz? A költségvetés-tervezet értelmében annak bevételi oldalán 254,7 milliárd lejre lehet számítani, a kiadások oldalán pedig 278,8 milliárd lejre, ami azt jelentené, hogy sikerülne beilleszkedni a GDP-arányos 3 százalékos költségvetési hiánycélba, annak várható arányát 2,98 százalékban jelölve meg. Továbbá utalás van arra is, hogy az inflációs ráta 1,4 százalékos lesz, az országos átlagos nettó bér eléri a 2274 lejt, továbbá arra, hogy a költségvetés kidolgozásánál 4,46 lej/euró árfolyammal számoltak. (Egyébként ezt az árfolyamszintet is sokan kétségbe vonják, s pillanatnyilag erre nyomós okaik is lehetnek.) A költségvetés-tervezet leglényegesebb előirányzatait, valamint sarokszámait ismertető kormányzati közleményben külön kihangsúlyozták, hogy a nemzetvédelmi minisztérium számára 16,3 milliárd lejt különítettek el, ilyenképpen teljesül a nemzetközi partnerekkel szembeni ama vállalás, miszerint Románia a GDP-nek 2 százalékát fordítja a katonai kiadásokra. Továbbá utalás van arra is, hogy az állami költségvetés kiadási oldalán 39,4 milliárd lej szerepel beruházásokra. Tízmilliárd lejjel több, mint 2016-ban. E tekintetben kifogásokat fogalmaztak meg egyes pénzügyi szakértők, ugyanis szerintük a beruházások tekintetében olyan uniós finanszírozásokra is számítanak, amelyek lehívására nemigen lesz lehetőség. A már említett közleményben semminemű utalás nincs arra vonatkozóan, hogy milyen pénzösszegekben részesülhetnek a helyi költségvetések és miként, illetve milyen ismérvek mentén kerül sor az állami költségvetésből számfejtett összegek lebontására. Ezt a magunk részéről furcsálljuk, de majd megtudhatjuk, amikor a Hivatalos Közlönyben megjelenik a törvény. A különböző minisztériumok esetében viszont feltüntették egyrészt a költségvetési előirányzatokat, másrészt pedig a finanszírozásra kerülő fontosabb célkitűzéseket. Így például, ha minden igaz, akkor az egészségügy az idén 3,5 milliárd lejjel többet kap, mint a tavaly, a tanügy 3,3 milliárd lejjel, a munkaügy és szociális védelem 6,36 milliárd lejjel, a szállítási szektor 5,18 milliárd lejjel, a mezőgazdaság 8 milliárd lejjel, a gazdasági tárca 119 millió lejjel stb. stb. Kevesebben fog részesülni viszont az energetika, az ifjúsági és sportügy, a közpénzügy, valamint a szakszolgálatok (SRI, SIE, STS), s nem utolsósorban a képviselőház, a szenátus, de az államelnöki hivatal is. Hecser Zoltán