borús égbolt
enyhe havazás
Sportszerűtlenség
A legnagyobb sportszerűtlenségeket a sportban, a sportolók szurkolótáboraiban és a sportmédiában követik el – talán nem sarkítok az előbbi állítással. A kijelentést pedig a magyar–román focimérkőzések vagy a HSC–Steaua hokiösszecsapások előtt, közben és után tapasztalt felfokozott hangulattal, nyilatkozat- és megnyilatkozás-özönnel, elszabadult indulatokkal támasztom alá. Gondoljunk csak a zászlóégető, mezre vizelő, az ellentáborral és a rendfenntartókkal összecsapó szurkolókra, a dühüket járókelőkön, parkoló autókon vagy mozgó vonaton levezető drukkerekre, vagy a lelátókat szétszedő sportszeretőkre.
A román kereskedelmi televíziók sportműsorait nézve már megszoktuk, hogy a riportereket, szerkesztőket nem a sportesemény, a sportoló, annak eredménye érdekli, hanem inkább a sporton meggazdagodott vagy abból is hasznot húzó celebek nemi élete, elmés kinyilatkoztatása, frigye és válása. Nem az önmagát felülmúló, saját határait feszegető, felkészülésében időt és energiát nem kímélő sportoló vagy a sikerek mögött álló edző, gyúró, orvos és még ki tudja hány névtelen, de annál fontosabb ember áll a figyelem középpontjában, hanem azok, akik a cirkuszt szolgáltatják az erre éhes pórnépnek.
Így történhetett meg, hogy a csíkszeredai FK edzőjének – a korábban ismert focistának – nyilatkozatát félreértelmezték és félremagyarázták, illetve kiszínezték, és nemzeti, etnikai színezetet adtak neki. Így lett a klubnak juttatott, a klub által pályázott magyar állami támogatásból az, hogy „a magyar kormány felvásárolta a klubot”. A helyismeret és a helyzet ismeretének hiánya, a dokumentálódás után az információk több forrásból való ellenőrzésének elmulasztása, a szakmai igénytelenség odavezetett, hogy hazugság lett az elferdített féligazságból, hozzájárulva a magyarok iránti bizalmatlanság fenntartásához, netán erősítéséhez, a magyarellenes megnyilvánulások fokozásához.
S az sem mellékes, hogy a magyarországi média is felkapta a hírt, nyilván annak okán, hogy közismert Orbán Viktor fociszeretete, az általa vezetett kormány sportberuházásai pedig a napi politika állandósult vitatémái közé tartoznak. Kapóra jött a hír a magyar kormányzat intézkedéseivel egyet nem értők, azokat ellenzők számára, s egyre hízó hólabdaként gurult végig a különböző műsorokban, médiafelületeken. Szerencsére, hamarosan kiderült az igazság – csupán a klub vezetőit kellett megkérdezni –, s máris helyrekerültek a dolgok.
Tartok tőle azonban, hogy a hírfogyasztókban az első információ marad meg, annak cáfolata inkább kételyeket ébreszt, s a következő hasonló botrányig a nagy többség arra fog esküdni, hogy a magyar kormány harmadosztályú focicsapatot vett jó pénzért Csíkszeredában, az ország szívében, és eltökélt szándéka, hogy majd a felsőbb osztályokban aratja le a babérokat a román csapatok elől.
Micsoda sportszerűtlenség!
Sarány István
