erős felhőzet
Sportakadémiák a megyében
A nyugat-európai országokban évtizedek óta működnek sportakadémiák, ez a folyamat immár Hargita megyében is kezd teret hódítani. Jelenleg két sportágban is akadémiai rendszerben zajlik az ifjúsági sportolók nevelése, de két másik akadémia alapítása is terítékre került.
A csíkszeredai labdarúgás történetében a sportági akadémia létrehozása négy évvel ezelőtt nagyon jó lépésnek bizonyult, eredményeiken is látszik az intézményesített sportolás hasznossága. A jégkorongozók tavaly ősszel lettek akadémisták, külföldi szakemberek bevonásával tartanak hétvégenként képzéseket az ifjúsági sportolók számára. Az elmúlt év végén napvilágot látott egy kerékpáros akadémia létrehozása is a megyeszékhelyen, pár napja pedig az ökölvívók is megtették az erre vonatkozó első lépést.
Az akadémia a sportolást ugyan elősegíti, ám ennek kiegészítőjeként a sportoló diákok speciális oktatását is kellene jelentse. No ez az, amiről egyelőre sajnos szó sincs. És talán az akadémiák mellett ez lenne a legfontosabb.
Egy sportoló diák osztálytársaihoz képest dupla terhelésnek van kitéve. A napi hat-nyolc órás iskolai oktatást általában napi egy-két órás edzés követi, így mire a nebuló az otthoni tanulásnak nekilát, addigra már fáradt. Valamikor a múlt század 70-es éveiben nem potyára találták ki a sportolói osztályokat, ahol cselgáncsozók, jégkorongozók, korcsolyázók, labdarúgók kaptak a sportolás mellett specifikus oktatást, ahol a tanár a heti kiszállást követő hétfőn nem azzal kezdte az órát, hogy feleltette a sportolót, hanem igyekezett felzárkóztatni a többiekhez. Már ha voltak nem sportolók is az osztályban.
Ma nagyon nehéz a diák számára sportolni, és valóban csodálni kell azt a gyereket, aki az amúgy nehéz tananyag mellett kiválóan teljesít a pályán is. Tőlünk néhány országgal nyugatabbra ezt a helyzetet úgy oldották meg, hogy a sportakadémiák mellett sportiskolákat hoztak létre. Nálunk is ez jelentené a továbblépést. Ha harmincegynéhány évvel ezelőtt ez sikerült, akkor most is sikerülhet. Csak akarni kell.
Kopacz Gyula
