Idén május 25-re érkezett a már tradicionális meghívó, miszerint az iskola immár 26 éves névadási évfordulójára emlékezhetünk a patinás palota falai között. Szinte kettős ünnepnek is nevezhetném a találkozót, hiszen június 5-én a jelenlegi iskolaépület 105 esztendővel ezelőtt került átadásra, s lett a Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnáziumból csíkszeredai. Akkor még padjai között a mai névadóval, Márton Áronnal. Ez a mi főgimnáziumunk csodálatos kohézióval kapcsolja magához, írhatnám, fogja a kezét továbbra is a biológiai lét objektív törvényei alapján a katedrától elbúcsúzottaknak. Így nem benne, de vele egységben élünk, sorsát mi is törődjük, eseményeit követjük. Tehát maradunk, vagyunk továbbra is mártonáronosok. S ez így jó, további létfeltételünk, túlzás nélkül éltetőnk. Az előbbi gondolatokat azért nem tartom túlzásnak, mert a már fehér, esetleg tar fejek hordozói – Isten és a Szűzanya jóvoltából – hosszú évtizedek „napszámoskodásával” váltak az ódon falak szellemi részeivé. Az idei úgynevezett „nyugdíjas találkozó” (is) híven szolgálta ezt a kapcsolattartást. Varga László igazgató úr a végéhez közeledő, tehát a jelen tanév történéseiről informált őszintén és nyíltan: a tervezettek végrehajtásáról, illetve a részben vagy alig megvalósultakról, az elképzelésekről. A sikerekbe engedett bepillantást az ünnepség keretében pódiumra citált 51 tanuló, akik nemcsak az országban, a határokon kívül is figyelemreméltó sikerekkel gyarapították a Non recuso laborem mai aktualitását, a törekvést: hűségesnek lenni a névadó jelmondatában foglaltakhoz. Szívesen, lelkünkben büszkeséggel láttuk a tanulói sikerekben közreműködő mai váltásunkat. A szóban forgó összejövetelt ünnepélyessé tette a művészi műsor. Láthattuk, hallhattuk, hogy leányaink, fiaink fogékonyak a klasszikusra, a korszerűre, a népire szóban, dallamban, mozgásban egyaránt. Hasonlóképpen örömünkre szolgált az iskolánk hírnevét népszerűsítő, öregbítő három, magas igénnyel szerkesztett (2016) kiadvány is: A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium évkönyve (2014–2015), Barátság, kultúra és emlékezés, Történelem az iskolafalakon (második, bővített kiadás). Egy-egy példányát ajándékként tarisznyálták nekünk. A találkozás lehetőségének megteremtéséért, a tiszteletet és szeretetet tükröző számos megnyilvánulásért hála és köszönet egykori munkahelyünk mai vezetőinek, ügybuzgó, a katedrákat hűséggel szolgáló utódainknak! Úgy érzem, gondolom és vélem, hogy további fennmaradásunkban nem mellékes, nagyon is fontos a nemzedékek összefogása: „a kéz a kézben”-je. Id. Borsodi László, Csíksomlyó