Minden szerdán délelőtt kezdődött: Bihar megyében egy üzemanyagtöltő állomáson 11 lejért árulták a benzint és a gázolajat. Felkerült egy fotó, majd egy videó is a közösségi oldalra, majd felröppentek a hírek, hogy csütörtök reggel 10-11 lejért tankolhatunk. A déli órákban még nem voltak sorok, ám a késő délutáni, illetve a kora esti órákra minden töltőállomás előtt megteltek az utak tankolni vágyókkal. Nem pánikoltam, de amikor kora este kaptam egy üzenetet, hogy nagy a sor a töltőállomások előtt, illetve másnap reggelre tényleg drasztikus drágulás várható, gondoltam, megitatom a „lovat”. Egy hete 7,01-ért vettem üzemanyagot, azóta már volt drágulás, de mégsem lett úrrá rajtam a pánik, szerda este viszont beálltam a sorba. Mondták az előttem állók, hogy két óra, mire sorra kerülünk. Sorban állás közben szót váltottunk várakozó társaimmal. Volt, aki a két évvel ezelőtti liszt-cukor-olaj-élesztő-maszk felvásárlásra emlékezett vissza, de akadt olyan is, aki elmesélte, utoljára ekkora sort üzemanyagért 1989. december végén állt ki a zsögödi töltőállomásnál, attól félve, hogy a csíkszentkirályi oldalról terroristák támadják majd meg a tömeget. Volt egy kis időm számolgatni is: ha nem túl drasztikusan drágul csütörtök éjfélkor az üzemanyag, vajon mennyit spórolok? Ha viszont tényleg eléri a 10 lejt az üzemanyag ára, akkor mennyit nyerek, ha kiállom a kétórás sort? Ahogy araszolgattunk, és már látótávolságba kerültek a pumpák, észrevettem egy fehér furgont, amely túl sokáig állt egy helyben. Odabillegtem bámészkodni, és majdnem dobtam egy hátast: a férfi két ezerliteres tartályba pumpálta a gázolajat. Azt mondja, Székelyudvarhelyről érkezett, mert ott már jóval 8, sőt egyes kutaknál már 9 lej fölött volt a dízel, kiállta a sorát, most töltögeti a tartályokat 7,63-ban literenként. Csütörtök reggel a kávém iszogatása közben megnéztem az üzemanyagok árát. Tényleg volt, ahol továbbra is 9 vagy néhány banival az alatt volt, de Csíkszeredában lehetett 7,99-ért is benzint, gázolajat venni, sorban állás nélkül. És eszembe jutott a „két ezerliteres” férfi. Nem nagy kunszt kiszámolni, hogy mégis neki volt igaza, amikor megtöltötte a furgonba rejtett tartályait. „Csak” 720 lejt spórolt, azaz a csütörtöki tankolásához képest 90 litert. Megérte? Neki biztosan igen.

Kopacz Gyula